Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Bánszky Pál: A bartóki úton - Korniss Dezső világképe
létrejövő konstruktív képépítés, illetve a népi formakincs és ritmusképietek, a népdal kollektív — mitikus jelentéseket hordozó ősi törvényrendje, valamint a mikrovilág szürreálisán felnagyított lényeinek bizarr és groteszk, nyugtalanító jelenségvilága... A kép születésében a népdal — és Bartók — hatásán túl egy tragikus és elgondolkodtató mozzanat is felmerül: Komiss a háborúban átélt egy ütközetet, amely után mintha teljesen megszűnt volna minden harc, csodálatos napfényben sugárzó, teljesen elhagyott mezőre ért, virágok, lepkék, tücskök és madarak — a háborúról mit sem tudó — nyáreleji békéjébe. A teljes csendben egyszerre csak észrevette, pontosabban rádöbbent, hogy a mezőt emberi hullák százai borítják. A kép rögtön átváltozott, mintegy az ember utáni világ döbbenetes színterévé vált, ahol az ember után — annak helyébe lépve, szerepét átvéve — a Artisták 95
