Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Bánszky Pál: A bartóki úton - Korniss Dezső világképe

költöztek. Alig tizenöt évesen — a Gyermekvédő Liga segítségével — egy évet Hollandiában töltött, ahol nővére is élt. Mint a képzőművészet iránt érdeklődő fiatal, itt megismerkedett a régi holland mesterek és a modern kortárs festők művészetével.

Budapesten 13 éves volt, amikor elkezdett rajzolni és festeni a Podolini—Volk- man-féle Szabadiskolában. Tizenhét évesen iratkozott be a Képzőművészeti Főiskolára. Művészetének alakulására párizsi tartózkodása és a francia avantgarde művészet gyakorolt maradandó hatást. Visszatért Hollandiába, majd Berlinbe utazott és ismételten a francia művészetet választotta tanulmányozásra. Kortársává lett a korabeli európai festészetnek. „Párizsban — 1930-ban hallottam Bartókot zongorázni — emlékezett vissza 1968-ban. A népi, a humánum, az európaiság ötvözete volt ez a koncert. Hazajöttem, és ebben a szellemben kezdtem a munkát. Nem népművészetet akartam, még csak nem is motívumokat, hanem forrást, alapot kerestem. Bizonyos törvényszerűségeket akartam letenni. A magyar zene pentaton és homofon. A festészetben ennek — úgy vélem — a síkszerűség felel meg. A cifraszűr díszítése a virágból absztrakálódott, de színeiben csapongó, anti-natu- rális formák ezek, és csak meghatározott helyekre kerülnek minták a sík tiszta környezetében. 1946 óta festek kalligráfiát, ezt is a magyar folklórból, az írásos motívumokból vezettem le.”1

Művészeti felfogásának az alakulására a harmincas évek elejéről hatással volt Fülep Lajosnak az egyetemes és nemzeti kultúra összefüggéseinek, valamint a magyarországi körülmények között a népművészet pozitív szerepének hangsúlyozása. Korniss már ez idő tájt felismerte az ősforrás jelentőségét, de az archaikus népművészet mellett művészetének a francia szürrealizmus és az orosz konstruktivizmus is építő elemévé vált. (Malevics konstruktivista képépítkezésének a hatáKántálóh

93