Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Móser Zoltán: Kőmíves Kelemen és Kelemenné (Egy magyar népballadáról és Sarkadi Imre novellájáról)
Budai Ilona (A szívtelen anya) Budai Ilona ablakban könyökle, Hallja, hogy ellenség rabol a környékbe. Csak eszibe juta kéncsös küs ládája, S kéncsös küs ládáját hánya alá fogja, Hajadon küs lányát jobb kezén vezette, Futkosó küs fiát bal kezére vette. Menyen, menyen, menyen sűrű fenyves erdőn, Egy fölhagyott úton, sötét rengetegön, Hát mintha hallaná lovak dobogását, s csakhamar leteszi hajadon küs lányát. Hajadon küs lánya ilyenképpen sira:-Anyám, édesanyám, ne hagyj el az útba, Essék meg a szüved, ne hagyj itt engemet!- Bizony itthagylak én, leányom, tégedet: Mert leány helyibe leánt ad az Isten, De pénzem helyibe ingyen nem ad Isten! Menyen, tovább menyen sűrű fenyves erdőn, A fölhagyott utón, sötét rengetegön, Hát mintha hallaná lovak dobogását, S csakhamar leteszi futkosó küs fiát. Futkosó küs fia ilyenképpen sira:-Anyám, édesanyám, ne hagyj el az útba, Essék meg a szüved, ne hagyj itt engemet! -Bizony itthagylak én, édes fiam, téged, Mert fiú helyibe fiút ad az Isten, De pénzem helyibe ingyen nem ad Isten! Menyen, tovább menyen sűrű fenyves erdőn, Az elhagyott utón, sötét rengetegön, Mig éljuta végre egy szép tágas rétre, Hát egy bivaltehen azon jödögel le: Az idei bomyát szarva között hozta, A tavalyi bomyát maga után rítta. Ezt hogy megpillantá Budai Ilona, A földre borula, keservesen sira, Keservesen sira, kárhoztatá magát:-Az oktalan állat nem hagyja el bomyát! Istenem, Istenem, én édes Istenem. Hát én, lelkes lévén, hogy ha gyám gyermekem? -
