Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Móser Zoltán: Kőmíves Kelemen és Kelemenné (Egy magyar népballadáról és Sarkadi Imre novellájáról)

/: Annák vegyék fejét,

Rakják e kocába : / = sarkába

Ollyan álmát látott Legnagyobb kőmjesné:

Kerek advarába,

Kerek közepébe,

Kerek advarába,

Kerek közepibe Vérkut fölött vala,

Vérkut fölött vala.- Szolgám, édes szolgám, Ébredjél meg, szolgám! Hámold e lovakat,

Hogy indullyunk útnak.

I: Magas Gy ivóvámál Talán nincs jó dolgik :/

Miilyen álmát láttam:

Kerek advaramba,

Kerek advaramba,

Kerek közepébe

Vérkut fölött vala, vérkut folyott vala,

Szolgám, édes szolgám, Hámold e lovakat!

I: Hámolá lovakat,

Elindultak útnak.:/

E legnagyobb kőmjes, ö es eléálla, ő jes eléállott Vigyázkodó hegyre.

Messzünnet megláta,

Hogy menen, hogy menen,

Hogy menen, hogy menen Asszanfelesége.- Istenem, Istenem Mivel térissem meg?

Adj egy nagy kőjessőt,

Térjenek meg vissza!

I: Azt es ad az Isten,

Mégsem térének meg.:/