Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Cseke Péter: Kibéddel megáldott Ráduly János
Cseke Péter Kibéddel megáldott Ráduly János í M inden faluban legyen bár egy házad, fiam, ha már országjárásra adtad Mint a kinyilatkoztatás, olyanformán hatott rám ez a mondat 1968-ban. Úgy érintett, miként a kétségbeesett hajóslegényt a reményfoszlány: ha már nincs iránytűd, még mindig ott vannak a csillagok...! Csak kapkodtam a fejem: ha száz meg száz életem lenne, az is kevés volna ahhoz, hogy apám kívánságának eleget tehessek. Érzékeny vagyok a hanghordozásra nagyon, így azt is megértettem: nem szeretné, ha tisztesség dolgában valahol megcsordulna a tető felettem. Inkább háljak a szabad ég alatt... S ha akkor a hangsúlyra figyeltem, tisztultabb időkben az értelmüket lestem — apám szavainak ma már a súlyát is érzem: évről évre, hóról hóra egy-egy házzal többet. Hogy is mondta Németh László? „A művészetben a hűbériség uralkodik; a költők falvak urai, s akinek még falva sincs, olyan, humanistáim, mint a foldtelen zsoldoslovag.” Falu alatt ez esetben azt az élet- és kultúraegységet értette, amit a költő, az író — még az is, aki sosem élt faluhelyen — a világból kiszakíthat. Ráduly Jánosnak van egy faluja: Kibéd. Kibéden is van egy házam: a Ráduly Jánosé. Egy levél szólított 1974 derekán Kibédre, mely hitelesen tükrözi Ráduly János akkoriban eléggé megrendült, ám a nehézségek ellenére mégis bizakodó lelkiállapotát: .... úgy érzem, most ismét belerázódtam a régi kerékvágásba; megjött a munkakedvem, tele vagyok tervekkel, s újra dolgozom. Nagy-nagy kiesést jelentett nekem ez a tavasz, roppantul felkavartak a dolgok, s adott pillanatban már- már értelmetlennek láttam mindent. Most nyugodtabb helyzetben vagyok, s fölmértem lehetőségeimet: más nem maradt hátra, mint dolgozni és dolgozni! Még ezen a nyáron száz mesére szeretném gyarapítani mesegyűjteményemet. Tehát mintegy húsz népmese felgyűjtése, nyelvi egységesítése vár reám. Már csak ez egymagában elegendő lenne az egész esztendőre. De le akarom zárni a kibédi határ- és ragadványnevek gyűjtését is, hogy a jövő hónap végéig tanulmányt postázzak Kolozsvárra, akadémiai folyóiratunk, a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények szerkesztőségének. Ugyanakkor megkezdtem legjobb énekesem, a 75 éves Majlát Józsefné Ötvös Sára teljes balladarepertoáijának a módszeres lejegyzését. Képzeld, több mint negyven balladát ismer! Ez a készlet pedig a romániai magyar folklorisztikában valósággal párját ritkítja. Különösen akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy egy olyan faluban él, ahol teljesen megbomlóban van a lakosság régi, társas életmódja. A kísérő tanulmányt is meg akarom írni. 30
