Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 6. szám - P. Nagy István: Harmincévesen - túl és innen; Alig észrevehetően; Körömvers; Holt idény (versek)

P. Nagy István

Harmincévesen - túl és innen

Harmincévesen már ősz az ember* hajszálait az idő legeli sorra elvesznek férfi-ékei

szerelmének karmai nőnek letarolt fején suhog a fény jósolhat már fekete esőket patakokban folyik a fehér

mindig félúton mindig közben mint jégbe fagyott vízkörökben (didergő törpe hófehérkék a feketében minden sötét)

harmincévesen már túl az innen mint kanyarban a folyó megpihen bólintva tagad - se nem se igen kérdezni tud - felelni nemigen

aztán már minden csak átmenet időtényező a mit a hogyan a meg sem sejtett határokat** nem lehet mérni semmihez ó kedvesem ekként szelídül és kárhozik el bűntelenül az emberfia mímelve közönyt még vége sincs s már - elköszönt

* Szilágyi Domokos egyik verssorának pontatlan idézése. Helyesen: „Harmincéves korára ősz az ember.”

** „mert aki megsejti a határokat, / az nincs már sem innen, sem túl.” (Sz. D.)

20