Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - Szenti Tibor: Elszánt és megfáradt tekintetek (Plohn József: Negyvennyolcas honvédportrék)
galmazzak. Nem volt könnyű. Végül is mintegy az előszó terjedelmének felét használtam föl, s a szöveget szóról szóra idéztem. Az írás a kötet megjelenése előtt látott napvilágot A könyvtáros 1969. évi 9. számában. Az ilyen interjú természetesen nem tekinthető valódi beszélgetésnek, s nem lehetett helye Monostori Imre gyűjteményében sem. Más kérdés, hogy ugyanakkor a kötetbe illett volna a Németh Lászlóról Mezőszila- son készült egyetlen — a tévé mezőgazdaságid) osztálya által készített - tévéfilm szövege. S talán annak a beszélgetésnek is van némi jellemző ereje, amely Németh és Vár- konyi Nándor között 1964-ben zajlott Pécsen, s amelyet egy beszélgető füzet fölhasználásával rekonstruáltam és publikáltam 1974-ben Pannóniái változatok című könyvemben. Sajnos, hiába keresem a mostani kötetben azt a Németh Lászlószöveget is, amely a Magyar Rádió Irodalmi délután Németh Lászlónál című műsorában 1962. december 9-én hangzott el. A kéziratot annak idején a műsor összeállítójától, Fodor Ilonától kaptam, és a Jelenkor 1963. évi 3. számában közöltem Az ifjúsághoz címmel. Igaz, a szöveg „nyilatkozat” és nem „beszélgetés”, hiányzik elejéről a riporter kérdése. De Németh egyetlen gyűjteményes kötetében, sem a Megmentettgondolatok-ban (1975), sem az Utolsó széttekintés-ben (1980), sem az Életmű szilánkok-ban (1989) című kötetben nem találom. Kár volna, ha ez a rövid, de szép, gondolatgazdag Németh Lászlóvallomás végképp elveszne, s kiesne az emlékezetből. Ha valahol, ebben a beszélgetés gyűjteményben helye lett volna, ahol efféle, hasonló típusú, előre megírt szövegeket még találunk. Egy alkalommal tanúja voltam annak, hogy maga Németh László hogyan készített interjút. Életében ez volt az első és egyetlen alkalom. Részt vettem azon a beszélgetésen, amelyből a Látogatás Várkonyi Nándornál című Németh-esszé született 1966-ban. Az író szemmelláthatóan fölkészült a feladatra. Kérésére még kéziratbein elküldtem azt a hosszabb terjedelmű temulmányt, amelyet éppen akkoriban írtam Várkonyiról. Kérdéseit Németh apró papírszeletekre írta, részben a maga számára, részben azért, hogy megoszthassa gondolatait Várkonyival, aki az első világháborúbein elvesztette hallását, s akivel ezért csak írásban lehetett érintkezni. Ezek a kérdések azonban jórészt hiányoznak Németh László írásából. A látogatás, a beszélgetés leírása nem kérdésekből és feleletekből áll. Párbeszéd helyett tanulmányt, „szabályos” esszét, a rájellemző mú- fajban megalkotott portrét kapunk. S Várkonyi válaszaiból mi lett? Németh nem használt magnetofont, nem rögzítette gyorsírással az írótárs szavait. Várkonyi válaszai alatt csupán néhány „hívószót” rögzített. Az írás elkészítésekor pedig sokkal inkább emlékezetére támaszkodott, mint a gondolatok szó szerinti visszaadására törekedett, s friss benyomásai mellett legalább annyira régi emlékeiből építkezett. Az elkészült írást úgy is tekinthetjük, mint Németh László válaszát arra a kérdésre: mit tartott ő az inteijú műfajának, s milyen írásokat szeretett volna olvasni egy-egy nála tett látogatás után. Ehhez persze az kellett volna, hogy Németh Lászlóval egy másik Németh László beszélgessen. Vagyis oda jutottunk, ahonnét elindultunk: az egyedül hiteles Németh László-inteijúk azok, amelyek a kérdéseket és Németh László válaszait is „híven közlik”, ahol a kérdéseket és a válaszokat is az író maga fogalmazta meg. (Argumentum Kiadó) Tüskés Tibor Elszánt és megfáradt tekintetek Plohn József: Negyvennyolcas honvédportrék 1992 végén megjelent egy közel évszázadot késett remekmű: Plohn József fényképészmester vásárhelyi negyvennyolcas honvédekről készített portrégyűjteménye. A múbőrkötésben, elegáns kivitelben létrehozott albumhoz dr. Szabad György akadémikus, a Magyar Köztársasáig Országgyűlésének elnöke előszót írt, míg dr. Dömötör János, a hódmezőváísáirhelyi Tornyai János Múzeum igazgatója tanulmányértékű, átfogó utószót. 1868-ban Vásárhelyre érkezett és műtermet nyitott Plohn Illés fényképész, akinek egy évvel később Makón József nevű fia született. A család végleg Vásárhelyen telepedett meg, és a betegeskedő mester fényképésznek nevelte gyermekét. Plohn József 92
