Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 1. szám - Zalán Tibor: A kis rohadék (hangjáték)
Ágnes 1. Rám. Utánam fogsz leskeló'dni. Ágnes 2. Igen. Csak ne szorítsd ennyire a lábamat! Ágnes 1. Ne szorítsam? Akarod, hogy kicsavarjam a lábadat? Ágnes 2. Nem! Könyörgök! Kegyelem! Kérlek, ne üss! (Emlékkép) Apa Tudod már, mikor pofázz? Anya Ne üss, kérlek! Részeg vagy! Ne bánts! Apa Tudod már, kit ringyózzál le, te... te ócska tehén? Anya Ölj meg, te állat, na, gyerünk! Apa Részeg vagyok? Persze, hogy részeg vagyok. És az is leszek ezentúl örökké. Részeg, az ám! És ezentúl mindig beverem a pofádat, ha ki mered nyitni! Anya A gyerek... legalább ne a gyerek előtt! Apa Szarok rá! Kotródj innen, te kis vakarcs! (Az emlékkép elhalványodik.) Ágnes 1. Meg kell büntesselek. Ágnes 2. Miért? Nem tettem semmi rosszat. Ágnes 1. Az nem számít, mondtam már. Hogy hívnak? Ágnes 2. Plüssmaci vagyok. Ágnes 2. Helyes. Akkor kérem a lábadat! Ágnes 2. Rosszul mondtam. Zöld Jakab. Zöld Jakabnak hív... Ágnes 2. Már késó'. Kérem a lábadat! A lábadat. A lábadat! * Pszichológus Örömhír? Hát már soha nem fogsz megörvendeztetni bennünket azzal, hogy megszólalsz? Anya Csak romlik a helyzet. Az ember teljesen... Pszichológus Türelem, anyuka, türelem. Megkérhetem, hagyjon magunkra pár percre bennünket? Ágnes Türelem... anyuka... utálom ezt a színházat. Úgysem és úgysem. Te is velük vagy, azt hiszed, nem tudom? Átlátok rajtad. Pszichológus Nagyon fontos, hogy türelmesek legyünk ezzel a gyönyörű kislánnyal. Ágnes 1. Te viszont egy ronda divatmajom vagy, drágám! Pszichológus Szeretném, ha barátok lennénk, Ágnes! Ágnes 1. Én pedig egyáltalán nem szeretném. Oké? Pszichológus Nem kell beszélned, ne félj, nem erőltetem. Majd én beszélek, jó? Elmesélem neked, milyen volt kislánykoromban az élet. Érdekel? Nem? Na, mondd hamar... jajaj, bocs’! Elfelejtettem, hogy... szóval, elég, ha bólogatsz... no, jó, bólogatnod se muszáj. Talán én se bólogatnék a helyed30
