Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - Pusztai János: Önéletrajz (részletek)
hitte: a kedvéért figurázik, bohóckodik. Azután beledöbbent: őrült. A versszer- zésról elfeledkezve leste az arcát; bomlott vonásait a széles várárkon keresztül is kivehette. Megremegtették a szívét. Lázár Ica az ő hallatlanul sugárzó mosolyával azonnal megindult feléje a szatmári Nagyposta főbejáratától; alig tudta semlegesíteni. A semlegesítésben időnként segítségére „sietett” újdonsült barátja, Csúcsai Jóska, aki Batsányi János egy apró verseskönyvével mellé „vágódott”, és otthon hagyott „szerelmeiről” értekezett. Vigyázó szemetek Párizsra vessétek, követelte Batsányi, (a címlapon: Bacsányi), a kissé giccses mozgású Jóska meg olcsó városi történetecskéket eszelt ki a , jót” soha el nem utasító leányzókról. Haladó hagyományaink, olvasta Jani a sorozatmegjelölést. Szerkeszti Gaál Gábor. Gaál Gábor vajon nem zsidó?, cikázott át Janin az utálatos, megvetendő kérdés. IMSz-taghoz méltóan szégyenkezett egy kicsit, és Csúcsaihoz fordult: Világosíts már fel, Jóska, mi az, hogy „haladó hagyományaink”? Vannak „nem haladó hagyományaink” is? Csúcsai Jóska abbahagyta áradozását a női mellről és combközről, felült a fűben, mindkét térdét átfogta, a háztetőn ide-oda surranó, magát kellető lányra meredt, nézte vagy nem nézte, majd azt mondta: Haladó hagyománynak nevezzük azt a hagyományt, amit Marx, Engels, Lenin, Sztálin haladónak tartott. Kiütöttél!, kacagott fel Jani. Hasaltában bal öklével a várfal kómorzsalékos földjére csapott. Csúcsai Jóska idegesen vibráló vonásai tésztásan megnyúltak. Kiside- ig hallgatott, majd ott folytatta, ahol abbahagyta: .. .és képzeld el, apám, a lány hanyatt dől, a csecsei feszesen „összenéznek”, figyeld meg, a jó nőknél a bimbók mindig egymásra sandítanak, ez törvény, szét kell húzni őket, hogy az ember közéjük fektethesse... Fel kéne szabadulni már, gondolta Jani a költővel. „Melyik költővel?” Hirtelen nem is tudta. Meglepetésszerűen értesítették: rohanjon a kapuhoz, várják. Kisebbik bátyja, a Vajdahunyadon katonáskodó Laci kapta a „kebelére”. Szabadságon volt, most megy vissza, értesült Jani. Laci elemózsiás szatyrából elővett egy Igaz Szó-példányt. Jani kinyitotta és meglátta teljes nevét, alatta pedig egy „munkáját”: Vers Nagybányához. Azonnal belemerült az olvasásába. 34. Az író kajánkodó, göcögésbe átmenő derülésére, Jani a későbbiekben, a következő években többször szerette volna megcáfolni az idegesen vibráló természetű Csúcsai Jóskát, hogy a , jó nők” mellbimbói nem „összenéznek”, hanem szét, méghozzá durcásan, egymás iránti rejtélyes haraggal. Nem cáfolhatta meg, mert Csúcsai Jóska más katonatársakkal együtt hamarosan megfoghatatlanul apró tűvé vált az országosan nagy kisember-kazalban. Jani, meg íme, itt ül az író bőrében Nagybányán, a Kultúra utca tíz szám alatt, lakása „könyvesszobájában”, súlyos munkaasztalánál. Az Öböl-válságra gondol. Szaddám Husszein hajthatatlan, pedig Bush elnök már mind a Kongresszustól, mind a Szenátustól szabad kezet kapott a háború megindítására. Ezerki- lencszázkilencvenegy január tizenötödikén az amerikai és a szövetséges csapatok Isten (üssük meg a szánkat: az olaj) nevében nekivágnak Kuvaitnak. Január tizenharmadika, vasárnap, tíz óra ötvenkét perc. Kint szomorú, esős az idő. A világ futólépésben halad előre. Litvániában már tizenhárom embert 8
