Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 4. szám - Bodri Ferenc: „Adalék” a Camus és a magyarok 1956-1960 című dolgozathoz
FoR ms 03*4 A TARTALOMBÓL Szécsi Margit: A magyar Gulág Belepusztul ősöd, apád / Ez a sors a magyar Gulág... / Jaj cinikus zsoldosgolyók... / Ezer év itt a büntetés / Ne-tudd-ki-vagy kitüntetés / Megölt múltunk: magyar Gulág / S kidobják a dögcédulát Temesi Ferenc: Híd Hát ezér vótam én katona, hogy ezök közbe itthon elszeressék a lányokat? 1919. január 28-án ezt is elmondtam a Pesti Vigadó cirádás, de azért szép nagytermibe’ a Hadviseltek Országos Egyesületének a nagygyűlésin. Akkó temették Ady Endrét is, csak álltam az embörfolyam szélin, és azt gondótam, mégsé olyan utolsó dolog költőnek lönni. Lukácsy Sándor: A „szirénasíphangú dal” Petőfi Kemény szél fúj... című verse nem februári vers, nem a francia revolúció ihlette, és nem is forradalmi riadó. Inkább intés, óvás, figyelmeztetés. Vasy Géza: Versekhez közelítve A határainkon kívülre került magyarság csoportjai közül a legmostohább sorsa a kárpátaljainak volt, s mindezt tetézte az is, hogy idehaza is a legkevésbé őket tartottuk számon.
