Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 4. szám - Szenti Tibor: Egy tudományközi monográfiáról (Hiedelmek, szokások az Alföldön)
rosabb vagy lazább összefüggésekkel kapcsolódnak egymáshoz. Ilyenek például Jung Károly: „Katonának való pogácso”. Egy néprajzi leletről és az anyatej mágikus szerepéről (1: 323-340.) írt munkája; Bődi Erzsébet: „Ünnepi kalács az alföldi néphagyományban” (1: 427-443.); avagy N. Bereznai Ilona: „A nagykőrösi lakodalom táplálkozási szokásai” (1: 499-507.) című dolgozata. A lakodalom, párkapcsolatok témaköréhez kapcsolódik két további munka is. Györgyi Erzsébet: „Alföldi házasságkötési szokások a XIX. században. Szegényedés vagy korszerűsödés?” (2: 621—627.) és F. Csiszár Sarolta: „Az unitárius egyház hatása egy egységesen kálvinista faluban az emberi kapcsolatokra, különös tekintettel a párválasztásra.” (2: 639-650.) címmel közölt tanulmánya. A népi gyógyítás, szülés folklóiját három szerző: Koltay Erika, Polner Zoltán és Gulyás Éva (2: 373-425.) más-más módszerrel, kisebb alföldi tájegységekből vett példák sorával dolgozta föl. A hiedelmek tengeréből újabb példákat merített a tanulmánykötet több szerzője is, így Sztrinkó István (1: 239- 246.), Szabó István (1: 289-307.), Füvessy Anikó (1: 309-322.), T. Bereczki Ibolya (1: 445-480.), Lukács László (1: 481498.), Hid- végi Lajos (2: 729-827.) és Sz. Körösi Ilona (2: 829-839.). Interetnikus kapcsolatokat tárt föl Krupa András (2: 521-531.) a délkelet-alföldi szlovákok boszorkányhitét, vagy Szenti Tibor (2: 573-589.) dél-alföldi feudalizmus kori szexuális bűnpörökből idézett, genitalitást elemző dolgozatában. Az alföldi népszokások közül Fazekas István a Móra Ferenc: „Ének a búzamezőkről” című regényében leírt szokásokat (2: 651- 669.); Dankó Imre a vásár, illetve a vásározás hiedelem- és szokásvilágát (2: 671-703.); Kotics József tanulmánya pedig az alföldi méhészet folklórját tárta föl, illetve elemezte (2: 705-727.). A tanulmánykötet kétségtelenül legfontosabb dolgozatai azok, amelyek a hiedelmek és szokások elemzésével foglalkoznak. Behatóan részletezik a változások történelmi, néprajzi hátterét, mint Novák László munkája. (1: 211-230.) Bosnyák Sándor a „Világ közepe és a Föld köldöke” összefüggést tárta föl. (1: 267-274.) A hiedelem és valóság ösz- szefüggéseit Szabó László írta meg. (1: 275288.) A szokások migrációját Ujváry Zoltán dolgozta fel. (2: 511-519.) Voit Vilmos a karneválunk kérdéseit kutatta. (2: 547-558.) Pócs Éva a hiedelemrendszer táji tagoltságát részletezte. (2: 593-606.) Hoppál Mihály a hiedelemmel, mint nyelvszokással foglalkozott. (2: 607-619.) Bartha Elek pedig a délbánsági magyarság szokásrendszerében az etnikai rétegződést tanulmányozta. Mit adhat ez a tanulmánykötet a szakembernek és az olvasónak; miért jelent a Novák László szerkesztette szakkönyv újabb határkövet az interdiszciplináris tudományos kutatások - jelen esetben a régészet, a történelem és a néprajz — területén? Fő érdeme, hogy nem általánosít és nem marad egy korábbi tudományos feldolgozás, a tényleí- rás kevesebb felelősséggel járó módszerénél. A dolgozatok elemeznek, összehasonlítanak, a jelenségek eredetét és összefüggéseit kutatják. Új forrásokat keresnek vizsgálódásuk céljául. Ilyenek pl. a levéltári adatok, a lappangó kéziratos népi emlékek, mint a Mesterszállásról való „gyógyítókönyv”. Föltárnak olyan, többnyire ismeretlen, szinte tabunak számító témát, mint a népi szexualitás, összefoglalnak eddig több szerző által érintőlegesen feldolgozott adatokat, kiegészítve saját kutatási eredményeikkel és hangsúlyozzák a velük kapcsolatos legkorszerűbb tudományos álláspontokat. Bátran vállalkoznak a rokonszakmák által adott témában azok elért eredményeit adaptálni; rokontudományágak vizsgálati módszereit is felhasználni, mint pl. az építőáldozatokkal foglalkozó dolgozatoknál láttuk. Egyáltalán, a régészet és a néprajz, régészet és történelem, illetve a néprajz és történelem határterületeit átlépni vagy kitágítani, ahol pedig már évtizedek óta érik ez a folyamat, feloldani. Nem véletlen, hogy a legtöbb nyugati ország ezen a téren mindinkább kultúr-antropológiát ismer, amely egy fajta olvasztótégelye (és nem összezagyválá- sa!) ajelzett tudományágaknak. A Novák László szerkesztette tanulmány- kötet nagy lépéssel közelítette a magyarországi társadalomtudományok egy részét ehhez a korszerű szemlélethez. Szenti Tibor 95