Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 4. szám - Szenti Tibor: Egy tudományközi monográfiáról (Hiedelmek, szokások az Alföldön)
azaz létezik, létezhetne egy polgári Magyar- ország is, egy komfortosabb, modernebb, konszolidáltabb, mint amit letartolt a tatár, a török és más dúlások. Tatay Sándor - Badacsony szerelmese - azt a mezei szorgalmat (a la Berzsenyi) írja le míves gonddal, anek- dotázó kedéllyel, amely már a rómaiak idején szőlőt telepített a szelíd domboldalakra, de a meredek vulkáni kúpokra is. Ez az igényesebb, mert nagyobb szakértelmet kívánó agrokultúra hozta létre azt a parasztpolgári réteget, amely Göncön-Vizsolyban lefordította a Bibliát, kertet varázsolt Kecskeméten a homokra. Németh László nagy álma: a Kert Magyarország is pannon eredetű. Tatay Sándor pedig minden ízében pannon író. Ezt úgy kell érteni, hogy szelíd, igényes, magyar gyökerű, de európai horizontú. Azok a tradíciói, a kisnemesi-protestáns lelkész ősök, szolid, a megalapozott műveltség, a Nyugat- Európából hazahozott, begyűjtött kultúrél- mények. S mégis földközeli, mer a banalitásokig hétköznapi is lenni, hogy elegánsan elszökkenve az anekdotázástól miniesszéket iktasson be történelemről, természetről, a létezés titkairól. Csaknem ötven oldalt szán pl. két elveszett kutya történetének (ellopták), hogy közben elmondhassa a véleményét az erkölcsök kopásáról, devalválódásáról a szocialista rendszer összeomlásának évében. Mert akkor játszódnak ezek a történetek, helyesebben anekdotafüzér: a vasfüggöny lehullásának évében. A szerző már nem éri meg, de a szaporodó jelekből kikövetkezteti, hogy a magyarság életében minőségi fordulat várható. A hegy lakói (a bennszülöttek, de a betelepültek is) együtt lélegeznek a természettel, a tájjal, a történelem, a világ robaja csak furcsa hírként jut el oda, motiválva, de meg nem változtatva az ősi ritmust. A ritmust pedig a hegy, a szőlő diktálja, amelyet nehéz munkával művelni kell, hogy a pincékbe gyűjtött zamatokat, illatokat élvezve elmeditálhassanak a világ folyásán. Mert a bor társaságkedvelő nedű, mértékkel fogyasztva kedveli a vidámságot is, de a meditációt is. Az alkoholizmust az ivási szokások romlása: sör rummal, kommersz pálinkával szabadította a népre. Az igazi borivó igényes, mert tudni akaqa azt is, hogy hol és mikor termett, amit iszik. Tatay egy patriarchális, már-már archaikus világot idéz fel — nem idillt! —, amikor az emberek még tudtak egymásról, mert érdeklődtek, törődtek is egymással. A szőlősgazda - munka közben — így ismerkedik meg a Szamos mellől menekült asszony történetével, s ez alkalom, hogy elmondja a véleményét a háborúról, a Trianonnal ránkszakadt keservekről. Értelmiségi és kétkezi munkás, ha úgy tetszik az úr és a paraszt testvéri közelségbe kerül, mert Tatay humanizmusa, elnéző humora, bölcs derűje, ízes mesélőkedve minden hegylakót egyformán ítél meg, érdeme szerint. Sokáig írták, mondták, hogy az anekdota elavult műfaj. Meglehet. Attól függ, hogy ki műveli. Tatay Sándor az elkészülő, a bölcs mindenttudásával művelte. Könyve igazi, nemes olvasmány. (Magvető, 1992.) Horpácsi Sándor Egy tudományközi monográfiáról Hiedelmek, szokások az Alfóldön Az 1992. év egyik jelentős tudományos könyveredménye az az interdiszciplináris monográfia volt, amely dr. Novák László kandidátus, múzeumigazgató szerkesztésében, az Arany János Múzeum Közleményei sorozatban VII. számozással, Nagykőrösön jelent meg. A mintegy 76 (A/5) ív terjedelmű tanulmánykötet lektora Bodó Sándor. A fotókat a tanulmányok szerzői készítették vagy archív múzeumi anyagból gyűjtötték. A kötetek borítólapján a „Törökszentmiklósi menyasszonybúcsúztató” című olajkép reprodukciója látható. Kada István eredeti festményét a Kecskeméti Naiv Múzeum Gyűjteménye őrzi. (A reprodukciót Kiss Béla készítette.) A jeles szakmunka három kötetben, a győri Széchenyi Nyomdában, Nádas László tipográfiájával készült. A 848 számozott szövegoldal az első két kötetet, míg a 96 illusztrációs oldal pedig a harmadik, befejező kötetet alkotja. Az első kötet három bevezetőjét a néprajztudomány kiemelkedő szakemberei írták. Novák László az 1990. április 9-11-én, Nagykőrösön folyó, a kötet címét viselő interdiszciplináris konferencia előszavát közli. Balassa Iván a Nagykőrösön tíz éve zajló interdiszciplináris konferenciá93
