Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 4. szám - Lukácsy Sándor: A „szirénasíphangú dal”
mielőtt Eggyé olvadnánk: el-szétszór örökre A nagy világnak minden részibe.” 1848 április—májusában ez a „kemény szél” támadott föl, mely a szikrát lánggá növeszthette. A Kemény szél fúj (és az erdélyi unióról írt két vers) szavai lépten-nyomon föltünedeznek Petőfi 1848 tavaszán-nyarán keletkezett írásaiban. „Az idők, a népek éktelen vihaija Elfújt volna minket, mint egy porszemet” (A magyarok istené)-, „Erős vihar támad, Mindenfelől jőnek és megostromolják A habok hazámat” (Fekete-piros dal); „düledék hazámra Új viharnak közeledtét látom” (A nemzethez); „Vigyázz, magyar, vigyázz, éjjel is ébren légy, Ki tudja, mikor üt rajtad az ellenség?” (A magyar nép); „a szikrák már átröpködnek délről” (politikai cikk töredéke, vélhetőleg augusztusból). 1848 szeptemberében az Egyenlőségi Társulat kiáltvány megírására szólította föl Petőfit. A szél képzete ebben is megjelenik, mindjárt az elején, egy hasonlatban: „Bánat és harc szól belőlünk; ollyanok a mi szavaink, mint mikor a szél bele süvít a félrevert harang zúgásába.” Aztán keserű ténymegállapítás következik: „Tűz van, tűz van... nem egy falu, nem egy város, hanem az egész ország ég.” Amiről a Kemény szél fúj írásakor Petőfi még feltételesen szólt („Hátha”), szomorú valóság lett („Tűzben állunk már tetótül talpig”); már nemcsak „a rác fene eszi az ország lábát”, mint még augusztusban írta; már „határainkon belül van Jellachich”. Immár nem elég azt kiáltani: „Vigyázzatok a házaitokra”; Wesselényi áprilisi felszólítását kell megismételni: „Föl hát magyarok, föl fegyverre!”. Át kell fogalmazni a Nemzeti dal szavait: „Talpra magyar” helyett „Talpra legények!” (mert így személyhez szólóbb: a katonakorú ifjúsághoz); új tartalmat kell adni a március 15-i eskünek: „a magyarok istenére esküszöm, hogy ebből [Jellachich terveiből] semmi sem lesz, ha a pokol minden ördöge segíti is!” A Kemény szél fúj költője, április-májusban, még remélt; a szeptemberi kiáltvány szerzője, bánattal a szívében, elindult a harc és a halál felé... Gerle Margit: Védett élőlény 75
