Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 4. szám - Temesi Ferenc: Híd (regényrészlet)
taoista templomban, egyáltalán, szükség van-e taoista papokra? Nem elégséges, ha az ember élete alkonyán maga is Sou-hszinghez- a hosszú élet csillagához lesz hasonlatos: ruhája ezerráncú, mint a föld, pásztorbotja fa, amelyről lopótök és papírtekercs, az utódok felvirágzásának jele lóg, szakálla fűszál, a másik kezében hatalmas őszibarackot tart majd. Ne mereng, vegyél egy rossz rézöntvényt, hogy emlékeztessen erre a félig már buddhista kolostorra. A székelykapuhoz hasonlatos, kék-zöld-sárga-vörös cifra majolikával díszített kapu előtt híd van, ott dőlj egy faragott kőre, melynek díszei már belemosódtak anyagukba. Mert hát mi az élet? Hszi-vang- mu kertjében háromezerhatszáz őszibarackfa nő, és csak minden háromezredik évben hoznak gyümölcsöt. Aki abbul éendel, bizony mondom néked, felhővé válasz, örökkévalóvá, mint Nap és Hold. És hát hol az a kert? Hol ez a könyvtár? Nézz föl: ott van a Vadludak Kis Pagodája, amott meg a Vadludak Nagy Pagodája. (Mert Lao-dze nemzé Buddhát.) A nagyobbik kisebbnek látszik, de ha majd megmászod mindkettőt, és a legfölső szinten egy ószibarackmosolyt kapsz egy tussal rajzolt szemöldökű leánytól, ne hidd el, lépj el az útjából, csak ő is le akar tekinteni a ferde toronyból. Foglalod a helyet, te egynapos szerzetes, csak foglalod a helyet a világban. Az igazi szerzetes mindennap megüti a harangot, az igazi hívó mindennap gyakorolja hitét, a mester mesterségét. A jó fazekas cserepein nem látsz ujjnyomot. És hát hol vagy te ettől? 1919. március 19-én éggy háromtagú bizottsággal (Szűcs Menyhért műszerész elnök, Tantos János csendőr tiszthe- lyöttes mög én mint alelnökök) fölutaztunk Budapestre. Égyenöst a Földművelésügyi Minisztériumba möntünk, a Nagyatádi Szabó Istvánhoz. Előadtuk, hogy mit szeretnénk a tengődi földek dolgában. Uraim, későn érkeztek!, mondta. Még az éjjel átadjuk a hatalmat a prolétáriátusnak. Ez a szó még neki is nehezen mönt kezdetbe’. Mit csiná’tunk vóna? Maradtunk. A pesti utcákon höm- pölygött a nép, hatalmas plakátokon olvastuk, hogy győzött a proletárdiktatúra. Haza akartunk utazni, de nem indult vonat. E’möntünk Landler Jenőhöz, aki már a belügyi és kereskedelmi népbiztos lőtt. Autót ó sé tud adni, mondta, de engedélyt, hogy a vonat elindújjon, azt igen. Hát ezze a papírra’ möntünk az állomásfőnökhöz.U - valami Gavorának hítták, fölhívta a népbiztost, és fél óra mú’va mán indult is a vonat. Sok falubéli is vót az utasok közt, azt’ hallom ám, hogy maguk között beszélik: A Tóth Pali indíttatta e’ a vonatot! IGAZSÁG 11
