Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 4. szám - Szécsi Margit: A csillagos Golgota; (Udvara van a Holdnak); (...); Csikágó; A magyar Gulág (versek)
szárnya is: porban kitörni innen soha amíg világgá dúskáltak a senkik építve tilalmat másnak s maguknak jó hírt-nevet Arnyliliom-sorban suhantak a tisztátlan tiszták lehatárolva a büszke csapongót: örökbérlet nekik a föld akár a lelkűk örökbérlete a rejtett nagyhatalomnak örökjogon ott a határ ahol mozgó sorfaluk surran, lenge liliom-ércfal s bár sziromajkak, de a bibe, porzó közelről: aranyszeg, aranykalapács szajhák, kerítők, kóklerek az útlevéllel szent delejében a Vörös Kresz- kiszabta útnak: gründolják a téglás poéták vagy épp senkik Neruda vakondok ide-odáit ,,Mézízű Magyarország" Mennyi ránktuszkolt eszme, mennyi dögös csönd mennyi hazugság, annyi hajtás töviskoszorúvá rajtunk bomlik S ha a deres lágerlakó ez a sebekkel teleírt eleven újság golgotánkhoz megérkezik: megfeszítve és meg nem váltva senkit meghalunk másodszor is siratva a meggyötört embert kijátszott édes-magunkat S a tér vak négyszögében a Cohorsok kockát vetettek ruhánkra üres cipőnkre egy gondolatra
