Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3. szám - Ittzés Mihály: Bartók népzenetudományi főműve kapcsán (Magyar népdalok. Egyetemes Gyűjtemény)

kiragadott példáinkra: az eltérő dallamvo­nal ellenére a zárlatrend közel rokon a négy dalban. Tehát ez is kevés dallami szem­pontból. Talán mégis csak a Járdányi Pál által kidolgozott dallamvonal szerinti osztá­lyozás a legjobb, legcélravezetőbb egy össz­kiadáshoz? (V.ö.: a Népdaltípusok I—II. cí­mű 1961-es kiadványt és a MNT VI. köteté­től kezdődő sorozatot.) A probléma teljes át­tekintéséhez figyelembe kellene venni egy másik, szintén a Zenetudományi Intézet műhelyéből kikerült, újabb szempontokat felvető, nagyszabású munka I. kötetét, és a benne található összefoglaló tanulmányt: A magyar népdaltípusok katalógusa - stílu­sok szerint rendezve. Dobszay László és Szendrei Janka munkája (Budapest, 1988). Mindezen másféle meggondolásokat félre téve egyet kell értenünk Kovács Sándor megállapításával, hogy „a ritmusképletsor, mondhatni, a Bartók-rend váza”. Akár mint /V l C logikai, akár mint metrikai-ritmikai rend­szer, mindenképpen érdekes és nagyszabá­sú. A kötet, túl népzenetudományi jelentősé­gén, mint dallamtár is hasznos segéd­eszköze lehet mindenkinek, aki a népzene iránt érdeklődik. Már az első kötet is szá­mos, voltaképpen ismeretlen népdalváltoza­tot tartalmaz. Nélkülözhetetlen segéd­eszköze most már a verstan, a költői ritmi­ka kutatóinak, de talán még a költőknek is... A tudományos apparátus, a gondos szer­kesztés Kovács Sándor és Sebő Ferenc ava­tott munkájának gyümölcse. Várjuk a folytatást! A Magyar Tudo­mányos Akadémia megbízásából 1934-től 1940-ig szerkesztette Bartók Béla. Sajtó alá rendezte Kovács Sándor és Sebő Ferenc. Ittzés Mihály Helyreigazítás: Az 1993. januári számunk E számunk szerzői című összeállításában Ka- utzky Norbert foglalkozásaként a szociológus kifejezést szerepeltettük. Kautzky Norbert kérésére közöljük, hogy a könyvet, amelyből részletet közöltünk, „íróként” írta. (A Szer­kesztőség.) 96

Next

/
Oldalképek
Tartalom