Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3. szám - Ittzés Mihály: Bartók népzenetudományi főműve kapcsán (Magyar népdalok. Egyetemes Gyűjtemény)
kiragadott példáinkra: az eltérő dallamvonal ellenére a zárlatrend közel rokon a négy dalban. Tehát ez is kevés dallami szempontból. Talán mégis csak a Járdányi Pál által kidolgozott dallamvonal szerinti osztályozás a legjobb, legcélravezetőbb egy összkiadáshoz? (V.ö.: a Népdaltípusok I—II. című 1961-es kiadványt és a MNT VI. kötetétől kezdődő sorozatot.) A probléma teljes áttekintéséhez figyelembe kellene venni egy másik, szintén a Zenetudományi Intézet műhelyéből kikerült, újabb szempontokat felvető, nagyszabású munka I. kötetét, és a benne található összefoglaló tanulmányt: A magyar népdaltípusok katalógusa - stílusok szerint rendezve. Dobszay László és Szendrei Janka munkája (Budapest, 1988). Mindezen másféle meggondolásokat félre téve egyet kell értenünk Kovács Sándor megállapításával, hogy „a ritmusképletsor, mondhatni, a Bartók-rend váza”. Akár mint /V l C logikai, akár mint metrikai-ritmikai rendszer, mindenképpen érdekes és nagyszabású. A kötet, túl népzenetudományi jelentőségén, mint dallamtár is hasznos segédeszköze lehet mindenkinek, aki a népzene iránt érdeklődik. Már az első kötet is számos, voltaképpen ismeretlen népdalváltozatot tartalmaz. Nélkülözhetetlen segédeszköze most már a verstan, a költői ritmika kutatóinak, de talán még a költőknek is... A tudományos apparátus, a gondos szerkesztés Kovács Sándor és Sebő Ferenc avatott munkájának gyümölcse. Várjuk a folytatást! A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából 1934-től 1940-ig szerkesztette Bartók Béla. Sajtó alá rendezte Kovács Sándor és Sebő Ferenc. Ittzés Mihály Helyreigazítás: Az 1993. januári számunk E számunk szerzői című összeállításában Ka- utzky Norbert foglalkozásaként a szociológus kifejezést szerepeltettük. Kautzky Norbert kérésére közöljük, hogy a könyvet, amelyből részletet közöltünk, „íróként” írta. (A Szerkesztőség.) 96
