Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3. szám - Monostori Imre: „És a világ hallgat” (Fábry Zoltán Üresjárat című naplójáról)
kés lelet; része, mégpedig fontos része az életműnek. Egyszersmind markáns vonásokkal árnyalja a Fábry Zoltánról eleddig kialakult képet, (még akkor is, úgy, is, ha létezésének puszta tényével is gyarapítja ennek az életműnek a belső ellentmondásait). Alighanem természetes, hogy Fábry Zoltán 1945-ben is a kialakult történelmi helyzet tisztázását, tisztán látását tartja elsőrendűen fontos kérdésnek - s feladatnak. Elemzései során vissza-visszatér a háború előtti-alatti időszakra is, hiszen a dolgok gyökere ott ragadható meg, és éppen ennek a ténytisztázó gondolati erőfeszítésnek a fényében válik különösen tisztán érzékelhetővé a kisebbségben élő magyarsággal szembeni embertelen atrocitások sokasága. Ott, abban például, hogy Csehszlovákia szétesésében Hitleren kívül Hlinka Szlovák Néppártja játszott szerepet - és nem a szlovákiai magyarok. De hát a szlovák nacionalizmus hátterében erős támogatóként ott áll a győztes Szovjetunió! A németek és a magyarok erőszakos kitelepítésének támogatásával Moszkva kiszolgáltatottá és le- kötlezetté tette Csehszlovákiát. Az „orosz külpolitika realizmusa” a megszállt kelet-európai országokat hadi övezetté, elpusztítható felvonulási tereppé teszi, a kommunista pártok előtérbe nyomása pedig az uniformizálást, a fő stratégiai cél zökkenőmentes megvalósítását szolgálja. Döbbenetesen éles fölismerések ezek már közel fél évszázaddal ezelőtt. Miként azok is, amelyek a második csehszlovák köztársaság álságos és hevesen magyarellenes politikai gyakorlatát taglalják. Méghozzá gazdag érvkészlettel, a jelenségek sokoldalú (gazdasági, politikai, mélylélektani, külpolitikai, ideológiai) megközelítésével. Az „állami integritás elleni vétek” vádja nem más - mutat rá Fábry - mint a szlovák fasizmus szégyenteljes kompenzálása —, éppen az antifasiszta (de e tekintetben legalábbis semleges) magyarsággal szemben. Csehszlovákia letért az európai útról, „az egyoldalú és szűkebb nagyszláv” álláspontra helyezkedett. „A cseh demokrácia öngyilkos lett. Cseh demokrácia többé nem létezik. [...] Csehszlovákia nem organikus képződmény: íróasztaleredmény, békekonferencia-eredmény. Ennek ellenére úgy viselkedik, mint egy organikus képződmény, és érthető minden ellenszenve az olyan geográfiai és történelmi organikus képződménnyel szemben, mint Magyarország. Talán ezért gyűlöli ennyire.” A legsúlyosabb megállapítása pedig így szól: „a CSR-t, mint mai valóságot, mint mai politikai és erkölcsi tényezőt Hitler határozta meg; ha ő nem támadja meg, nem lehet mártír, és nem teheti kirakatba Lidicét. CSR ma Hitlerből élősködik és - és ez a fontos és szomorú - hitleri módon él.” És persze „ceterum censeo”-ként tér vissza az Üresjárat noteszlapjain 1939. augusztus 23-a: „innen datálódik minden” - hajtogatja Fábry. S mennyire igaza van. A tehetetlenség és az égbekiáltó igazságtalanságok miatti keserűség érzelmi hullámai hatják át sorait, amikor a szlovák sovinizmusról ír — mégpedig nagyon gyakran ír - naplójegyzeteiben. 1945 őszén például így: „Kiskorú vagy, szlovák nép, annyira, hogy íme, hisztériára vagy kapható, természetellenes dühöngésre. Kiskorú vagy és türelmetlen: ez így természetes. De ami megdöbbentő, ami a hisztérián túl kitapintható, az szívnélküliséged, mely kicsinyes kapcauzsorássá zülleszt a feldúlt otthonok birtokbavételével. [...] Nem vagy hős, csak veréb, ki beült más fészkébe.” Máshol egyszerű puccsként értékeli az időközben — később — legendás hőstetté mítizált szlovák „nemzeti felkelést”. 1946 elején még keményebb a visszapillantás ítélete: Csehszlovákia Quislingje a hitlerizmus szolgálatában a szlovákság volt. Ezt a történelmi tényt nem lehet letagadni. Banská Bystrica ezt nem likvidálhatja.” Kétségbeejtő és tragikus, hogy a szlovákság hazafisága, jó állampolgársága a magyar kisebbség ellen mutatkozhat meg a legparádésabban a jó érzésű szlovákok pedig megfélemlítve hallgatnak. Fábry Zoltán noteszainak talán a legdrámaibb gondolati és érzelmi vonulata szembefordulása a marxizmus alaptételeivel és leszámolása a kommunista ideológiával s annak szlávosított gyakorlatával. Éppen azért drámai ez a fordulat, mert korábban Fábry - legfőképpen az életműve fő gondolati vonulatát jelentő antifasizmusa szellemi háttereként - elkötelezett híve a marxizmusnak és a kommunizmusnak. Most viszont napról-napra tapasztalja, hogy a kemény nacionalizmus miként kerekedik felül a marxizmus alapdogmáin - éppen a kommunista párt gyakorlatában. 88
