Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3. szám - Lengyel András: Illyés Gyula és Bibó István (A magyar művelődéstörténet szerkezeti sajátosságaihoz)

raszt ellenére is érvényesülő együttműködés, amely 1963 után Illyés és Bibó viszonyát jellemezte, szempontokat szolgáltathat a korszak viszonyainak értelmezéséhez.

Hogy mi jellemezte e barátság külső történetét, röviden összefoglalható. 1963-ig, Bibó szabadulásáig személyes kapcsolatra nem volt lehetőség. Ez időből csak Illyésék néhány, a nehéz helyzetben levő Bibó-családot segítő gesztusáról van tudomásunk. S arról, hogy Bibó István felesége, Ravasz Boriska néhányszor, de legalább kétszer megfordult Illyésék otthonában. Ez utóbbiakat Illyés 1959. február 26-i és március 31-i naplójegyzetei dokumentálják, s megadják időrendi helyüket. Érdekes, hogy Ravasz Boriska mindkétszer Sárközi Mártával együtt járt Illyésék- nél, s jellemző, hogy az akkor még „hallgató” Illyést éppen az a Sárközi Márta biztatta versei publikálására, aki pedig maga is a margóra szorulva élt. Ezt követően a Bibó szabadulása utáni évtizedből csupán egyetlen konkrét adatunk van: 1966. október 4-én Illyés A költő felel című kötetét dedikálta - nem Bibónak, hanem Ravasz Boriskának, így: Boriskának szeretettel Gyula. Ifjabb Bibó Istvántól, aki akkoriban még gyerek volt, úgy tudom, szabadulása után édesapja nem akarta kompromittálni régi barátait, ismerőseit, így Illyést sem, és - kíméletből - senkivel nem kereste a közeledést. Hogy meddig tartott Bibónak ez az erős visszahúzódása, s 1963 és 1974 között hogyan alakult kapcsolata Illyéssel, források híján nem tudjuk megmondani. Az azonban bizonyos, Illyés naplója 1974 elejétől viszonylag rendszeressé vált kapcsolattartásról árulkodik. S föltehető, ez már korábban is így volt. Erre vall legalábbis, hogy Illyés 1974. március 12-i jegyzete szerint szomszédaikat évszámra alig látja, ám Bibóékat, mint kivételeket említi meg. (Napló 1973-74. 110.) 1974. február 18. és 1979. december 31. között kereken negyven naplójegyzet szól Bibóról. (1974-ből 11, 1975-ből 7, 1976-ból 11, 1978-ból 4, 1979-ből - már posztomusz említésként - 7.) Ezekből kiderül, mindig a Bibó- házaspár kereste föl Illyéséket (és sohasem fordítva), a látogatások gyakran közös vacsorává alakultak át, s Illyés születésnapja (nov. 2.) és a szilveszterest is rendszeres találkozási alkalom volt. Utóbbiakra azonban mindig Németh Lászlóéknál került sor, írók, művészek, színészek körében, viszonylag népes társaságban. A találkozások egy-két kivételtől eltekintve nem ügyeket intéző praktikus alkalmak voltak, hanem időkitöltő, kapcsolatápoló asztali beszélgetések; hangsúlyos családi jelleggel. A beszélgetések témája többnyire a család, az egészség, s természetesen a közös emlékek, esetleg - alkalomszerűen - az aktuális politikai helyzet.

Az összejövetelek karakterét, nem lehet vitás, alapvetően az Illyés és Bibó társadalmi elismertsége s alkotói helyzete közötti erős aszimmetria alakította ki. Illyés, az egész időszakban is, de kivált az utolsó években minden fórumon méltányolt nagy író, szinte megkérdőjelezhetetlen szellemi autoritás volt, aki - legalábbis személyében - fölötte állt a viszonyoknak, s olyasmiről is szólhatott nyilvánosan, amiről mások nem. Törekvései pedig, bár ő maga sokszor elgáncsolásukról szólt, szerves részei voltak annak a nagy, mondhatnánk össznemzeti kiegyezésnek, amely - kialakulván - a Kádár-korszak egyik legfőbb jellemzője lett. O volt „a” nemzeti költő - akár elismerően, akár becsmérlően használjuk is e minősítést. Nemcsak a korszak legfőbb kultúrpolitikusával, Aczél Györggyel lehetett így közvetlen, gyakran napi kapcsolatban, de a korszak névadója, Kádár János is méltányolta. Szerepe messze túlnőtt a szorosan vett irodalom körén; nemzeti intézményszámba ment. Bibó viszont mindennek szinte ellenpólusát jelentette. Teljes margi- nalizáltságban élt. Szerény jövedelmű könyvtárosként, szorító anyagi gondok között igyekezett fönntartani családját, a szellemi életbe érdemben nem térhetett vissza. Nevét, szerepét a magyar értelmiség hamar elfelejtette, generációk nőttek föl úgy, hogy létéről sem tudtak. S bár 1956-os szerepe, valamint mindenféle ki75