Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3. szám - Kántor Lajos: A kolozsvári színház és az írók

nézőtere ragyogó látvány. Színpadi része is kifogástalan. Bizonyos, hogy ma Magyarország egyik legjobb színházépülete. Egyébképpen is szolid, szilárd építmény.

De: architektúrája külsejében hamisítatlan bécsi gyári áru. Semmi köze hozzánk és még kevesebb köze ehhez a városhoz. Gipsz és malter-architektúra. Mondom: jó, hogy - a külvárosban épült fel, ahol méltó társai a múlt század utolsó negyedében felépült budapesti gipsz és malter gyártmányú, ún. »paloták«.

Nézőterének barokkjával meg tudnék még békülni, ha kevesebb volna rajta a gipsz és az aranyozás. Kevesebb olcsó, csillogó díszítés, több és nemesebb művészetet és ízlést jelentene.

És jobban hasonlítana reánk, akik szegény, józan emberek vagyunk és nem szeretjük az üres hencegést és a hazugságot.”

Kós erdélyi vétetésű puritanizmusához, históriai alapozású művészetfelfogásához közelebb -Mit a régi (1892-es) Farkas utcai „első kőszínház” - de nem a nyári Színkör névén ismert „betonszömyeteg”, 1919 októbere és 1941 júniusa között működött a kolozsvári magyar színház. A választás kérdése azonban pár év múltán, a második világháború befejeződése után, már fel sem vetődik; illetve illúzo- rikus tanácskozások közbeiktatásával, politikai döntés formájában mutatkozik az új valóság.

Az 1944/45-ös kolozsvári nemzeti színházi évad, a front közeledése ellenére, szeptember 11-én megnyílik (Páger Antal rendezésében és vendégfelléptével Az el- ' ső című színjátékot adják elő), két nap múlva azonban felfüggesztik az előadásokat. A hatalmas taglétszámú (345) társulat egy része teljesíti a kitelepítési parancsot, a többség azonban a városban marad, s az október 11-én a hatalmat átvevő szovjet parancsokság kifejezett utasítására a hónap utolsó napján újra megnyitják a hunyadi téri épület kapuit, egy „román-magyar ünnepi díszelőadással”, Szabados Árpád rendezésében. (A magyar színészekhez intézett toborzó felhívást a Világosság 1944. október 22-ei számában, a dramaturg Szabó Lajos, a rendező Kőmíves Nagy Lajos és a színész Fekete Mihály írta alá.) Az első színházi előadást november 7-én tartják; Farkas Imre zenés vígjátékát, az Iglói diákokat négy nappal később Zilahy Lajos színjátéka, a Tűzmadár követi (mindkettőnek Fekete Mihály a rendezője).

A politikai cenzúra a színházban még nyilván nem érezhető. Erre enged következtetni az említett október 31-ei vegyes műsor bevezetőjeként elhangzott beszéd is: a munkásíró Nagy István, aki a negyvenes évek első felében a népi írók csoportjához tartozott, s most az új hatalom egyik hangadó képviselője, a testvériség, a nemzeti egyenjogúság meghirdetése mellett Shakespeare, Ibsen, Gorkij, Emines- cu, Madách és Katona szemléletét idézi, nevezi kívánatosnak - vagyis egy hagyományos nemzeti színházi programot vállal. Ezen a névsoron belül Gorkij mutat a változás felé, s az Éjjeli menedékhely már november 23-án a kolozsvári közönség elé kerül. (Rendezője Kőmíves Nagy Lajos, a színészek közül Jancsó Adrienne és Fekete Mihály nyújt Figyelemre méltót.) December 6-án Móricz Zsigmond darabját, a Légy jó mindhalálig-ot mutatják be (Szabados Árpád rendezésében, Jancsó Adrienne, Csóka József és Nyilas Misit alakító Sebesi Péter forró sikerével - a sajtóvisszhang szerint); tíz nappal később Darvas József Szakadékát játsszák. 1945- ben, de még az első, háború utáni évadban viszik (ismét) színre, január 11-én Nagy István 1936-os drámáját, az Özönvíz előtt-et. Az előző napi beharangozás szerint (Világosság) a kolozsvári munkásság régi kívánsága teljesül ezzel a Városi Színházban. „Ma már bizton reméljük, hogy annak a drámának a bemutatása, melyet annak idején az elfogulatlan polgári kritika is az erdélyi realizmus első megnyilatkozásának ismert el, nemcsak a munkásság, hanem egész demokratikus társa50