Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3. szám - Cseke Péter: Hamu alatt őrzött parázs
lyeket többnyire állami hitelből építettek. Hogy a központilag előírt állatlétszám meglegyen... G. G.: Az istállókat elárverezték... Cs. P.: Ki tudta azokat megvenni!? Hiszen évekig nyögte egy-egy falu népe, ha istállót építtettek... G. G.: Megvették a juhosgazdák meg a vállalkozó szelleműek. Egy-egy istállót az elején százhatvanezer lejért adtak, egy-egy olyan istállót, ahová be lehetett kötni kétszáz számosállatot, ahová a víz bevezetve, a villany bekötve... Tulajdonképpen elkótyavetyéltek mindent. Cs. P.: Mi jött létre a téeszek helyén? Hogy történik most a földművelés? G. G.: Családi vállalkozások, rokonságot és szomszédságot felölelő társulások alakultak. Akinek volt valami vagyona és a helyzetet felismerte, rögtön traktort vett... Cs. P.: Félmillióért...?! G. G.: Az elején hozzá lehetett jutni százhuszonvalahány ezerért... No de, a mezőgépészek közül sem tudta mindenki megvenni a traktort. És ráadásul földjük sincs... Cs. P.: Mi történik az ingázókkal? G. G.: Nagy részük hazakerül. Van köztük egy mozgékonyabb réteg, amelyik magánvállalkozásba kezdett, de a többség... Többségüknek alig van birtoka: egy- két-három hektár csupán. Abból megélni nem tudnak. Ráadásul még a földek sincsenek kiosztva, rendbe téve, feljavítva. S az a sok birtokviszály, az a mindenféle konfliktus! Állandóan lázas állapotban, feszültségben él a falu. A hajdani szegényparaszt most is ott marad a porban. Végső soron ezek voltak, akik kitartottak a kollektív mellett. Ennek a rétegnek óriási pofoncsapást jelentett az, ami történt. Mert teljesen felkészületlenül érték őket a változások. Az egy-két hektáros kisbir- toknak nincs jövője; ha korábban nem tudtak városon elhelyezkedni, most még kevésbé van erre kilátás, mert számolódnak fel a városi munkahelyek; kellene a külföldi segítség, ami egyelőre nincs... A családi vállalkozások viszont meg fognak ugrani. Szentpálon is van már négy-öt ilyen vállalkozás. Ok azok, akik akkor is kitartottak az állattenyésztés mellett, amikor az jóformán semmit sem hozott a konyhára, aztán idejében gépeket vettek, most ötven-hatvan hektár földet bérelnek... Cs. P.: Ez a mostani helyzet engem nagyon emlékeztet a két világháború közöttire. Érdekes, hogy most is az a Homoródszentpál ugrott ki, amelynek vállalkozó szellemű gazdái már annak idején gépeket vásároltak... G. G.: Hajói számoltam, legalább tíz traktor magánkézben van... N. A: Tavaly a művelődési hét alatt elvállaltam volt a mezőgazdasági nap megszervezését. A földtörvényt szerettük volna tövétől hegyéig megtárgyalni, s az ezzel kapcsolatos gyakorlati teendőket megbeszélni. Én az előadókat kihoztam, de nem volt, akinek beszéljenek. Bosszant a dolog, mert ha ez a rendezvény sikerül, akkor sok mindent meg lehetett volna előzni. Szentmártonban például a területek kiosztása még most sem végleges. A határ fele szántatlan, műveletlen; ami pedig meg van szántva és művelni is akarják, azokon a területeken sem lesz meg a kívánt eredmény... Cs. P.: Szó esett arról, hogy külföldi segítség kellene... G. G.: Csakhogy a külföldi vállalkozók szemében kb. olyan a hírünk, mint Pápuaföldnek. Jól tudom, mert nekem egy német állampolgárral van közös káeftém. Mintha valami óriási elszántságra lenne szükség ahhoz, hogy közénk jöjjenek. Cs. P.: Sokan a faluturizmusban reménykednek... 46
