Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3. szám - Tóth István: Székely János sírjánál (vers)
Tóth István Székely János sírjánál Egy-egy szóban, egy versben bánatod átszivárgóit lelkem mélyéig, s ketten hordoztunk egy világot. Most, hogy vállad leroskadt, sok sérülésed rám száll: egyedül hordozom csak, amiket rám testáltál. Csillagod a Marosba, füzesed ködbe dermed; sebesült erdőd roncsa lombbá nem kerekedhet. S teljes magát választja a saját keresztjének; fájdalmát nem apasztva, nélkülem is megélhet. S mégis világgá hordom a teljesség hiányát: közös erdőn és dombon baráti szavad szól át. Hogy megtörjed a csendet, mely egy nagy szóra várt csak, s felsebzett ösvényeknek kihűlt nyomában járjak. A Református Temetőben, 1992 őszén
/
