Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 2. szám - Szekér Endre: A költő kalandjai (Faludy György: Dobos az éjszakában)
könyvében leírja, hogy Plátonról beszél társainak esténként a szalmazsákon. Platón Khármideszéből a barbár király szavait idézi: „A lelket bizonyos megbeszélések gyógyítják.” így volt: a recski rettenetes időben a szellem, az esti beszélgetések- életet jelentettek. József Attila írta a Thomas Mann üdvözlése című versében 1937-ben, hogy az „új ordas eszmék”, mint a rák pusztítanak az emberségen. S akinek „emberhez méltó gondja” van, azoknak védekezniük kell a szörny-államok ellen. Faludy György tudta ezt, s megírta 1937-ben a Német zsoldosdalt: ezek a hírhedt zsoldosok senkit sem kímélnek, vérfürdőt rendeznek, rájuk gyújtják a házat. S ugyanebben az évben kényszerül arra, hogy búcsúztassa József Attilát: „De most elmentél s mint golyót a fában / hagytad szívünkben minden szavadat.” Faludy költőbarátja elvesztésekor a kor változását is észreveszi: „hitvány, fokosos bitangok” garázdálkodásáról, „német szolgabírákról” ír. 1938-ban Csilléry Andrásnak küld verset, aki kereszténypárti képviselő volt, de nyilas lett, és Hitler nürnbergi parádéit látogatta. A költő János apostol, Assisi Ferenc és Szent Tamás nevében szeretné jó útra téríteni Csilléryt. De az „ordas eszmék” veszélyét érezve Faludy Franciaországba emigrál. Ezen első emigrációs korszak verseit - hazatérése után- Őszi harmat után címmel 1947-ben adta ki az Officina. Első versciklusa a Franciaországi változások, második az Arab mezőn, harmadik A Mississippi mellett s a végső Magyarország. Az Őszi harmat után című kötet élén szerepel A magyar nyelvhez írt verse („Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk.”). 1940-ben keserűen teszi fel a kérdést, hogy mi lesz velük? Tömegsír vár rájuk? Sajnos: Franciaország megadja magát. Az emigránsok szesztinájában Dantét idézi: magadban lelj pártot, hisz a „rothadás megrágott minden pártot”. Majd versben búcsúzik Európától, arab mezőkön jár, s aztán az óceánum mellett, később a sivatagban utazik. 1941-ben New Yorkba megy. Honvágy címmel ír verset, fejedelemként köszönti Károlyi Mihályt, az amerikai hadseregben szolgál (Egy pilóta szól). S talán most is utalhatunk Faludy verstémáinak különös összefonódására. Az 1945-ös verscím: Hitler halála - egyértelműen „politikai” versnek tűnik. De a költemény élményanyaga a katonakórházban megismert szép ápolónővel való szerelmi kalandja. Ebből a szempontból a vers - szerelmes vers. Most e kettő összeolvad: Eleánor szerelme közben hall Hitler haláláról. A Kemenes Géfin László által szerkesztett Nyugati magyar költők antológiája (1980) Faludy Búcsú Amerikától című 1946-os versét idézi először („Most túlzenglek, hajókürt. Oly palaszín a tenger / mint aszfalton a pára, / oly palaszín Long Island ahogy búcsúzva rááll / a szürke láthatárra.”) Sajnos a Magyarországra hazatérő költőt az elszürkülő, elsötétedő kor fogadja. Először még ír a Kossuth-hídról, apróbb tájélményeket rögzít pár sorban (Balaton, Eger, Bélapátfalva felé), hosszabb verset ír a Koloska völgyi kirándulásról. A sztálini kor hatására átformálja a hagyományos himnusz és óda műfaját, és a természetesen emelkedett stílust visszájára fordítja, gúnnyal-iróniával festi alá. A Sztálinista himnuszban (1949) a Párt szörnyű hatalmáról, a pártnapok miséiről, a jégmerev dogmákról, az új Bizáncról és a szörnyű Sztálinról ír. Ódát ír Sztálin hetvenedik születésnapjára, aki a forradalom hőseit haláltáborba zárta, s akinek milliókkal együtt halálát kívánja. 1950 tavaszán Rudas László halálakor írja meg az Egy bizánci teológus temetésén című versét, melyben a moszkovita „filozóf ’ kegyetlenségéről, fenéknyalásáról, „vonalasságáról” ír. Sajnálatosan cezúrát kell húzni itt Faludy versei között, jelezni kell, hogy ezek után a rab költő szólal meg. Az Október 6. című versét 1950. október 6-án írta az ávó pincéjében, nem feledve a szabadságharc hős áldozatait:, A vesztőhelyre sáros út vitt / és kikericsek kékjei. / Száz év, s meghaltám volna úgyis - / vigasztalódott Vécsey.” A magyar börtönéjjelen gondol a száz év előttiekre. Az 1950 és 1953 között írt börtönversek közül 90
