Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 2. szám - K. Tóth László: „Szeretném, ha képeim itthon maradnának” (Beszélgetés Szemadám Györggyel)
lencei Fertőre megfigyelni a vadlibákat. Félelmetes hatást tett rám a hajnali, ködös hangulat, őskori hangok törtek elő a vadvízországból, tetejébe a puha hidegség, s akkor hirtelen nagy sziluettek tűntek fel, libák repültek át előttünk. Ebből a valóságban nem festettem le sem a madarakat, se a ködöt, sem a többit, de a hangulat iszonyú elevenen élt bennem, s úgy jöttem haza, hogy na, valami ilyesmit fogok megcsinálni, és áz Egyiptom Nagy Gágogója című képemen, amit akkor festettem, érzem is ezt. Berény Róberttel történt meg, aki mindig kapirgáló tyúkokat látott egy udvaron, amely mellett naponta elment, és esze ágában sem volt ezt megfesteni, hanem valami mást akart, mégis erre futott rá az ecsetje, holott tudatosan észre sem vette a tyúkokat. Ebből lett a Kapirgálók című kép. Ez mindnyájunkkal megeshet. Amikor az ember elkezd agyaim és utólag kitalálni képeket, abból mindig szélsőséges hülyeségek vagy művészeten kívüli megoldások születnek.- Hogyan látja Ön a művészjelölt fiatalok és a képzőművészet mai helyzetét?- A mai fiatalok lényegesen tájékozottabbak és - közülük sokan - tehetségesebbek, mint amilyennek annak idején mutatkoztam. Tehát több eséllyel indulnak, ugyanakkor kevesebbel, hisz ahhoz a szokatlan életvitelhez, melyet magaménak mondhatok, egyre kisebb lehetőség adódik. Irritálnak bizonyos jelenségek, a kötelező avantgarde, a tartalom leértékelődése, az epigonizmus terjedése. Albert Schweitzer emlékezik, amint egy akadémiai ülésről jövet kollégáival beszélget és egyikük felkiált: De hiszen, akadémikus létünkre mindnyájan epigonok vagyunk, mert a szellem lángja jóval kevésbé lobog bennünk, mint elődeinkben! Nagyapám egyszerű postahivatalnokként kiválóan tudott latinul, s a latin nyelv elsajátításával egy életérzést, etikai tartást, normát tanult meg. A még régebbiek pedig filozófusokat olvastak. A festők a korábbi piktorokról nagyon sokat tudtak. Beültek a Szépművészeti Múzeumba és régi festőket másoltak ugyanazzal az ecsetjárással, s így valami igen lényegit tanultak meg. A művészeti nevelésben ma hihetetlen hibákat és felelőtlenséget látok. Hiányoznak az alapok, tehát szinte a semmire jön az a naprakész avantgardeizmus, amelynek egy része már holnapra elavult, másik részének pedig nem lehet felfedezni a gyökereit. Tanítványaimtól, akik közül jó- néhányan járnak az Iparművészeti, illetve Képzőművészeti Főiskolára, rengeteg negatív visszajelzést hallok. Nincsenek mesterek, nincs papír vagy modell, mondta nekem minap az egyik hallgató, akinek már első évben elveszik a kedvét ettől a tevékenységtől. Az alacsonynál is alacsonyabbnak tartom a művészeti főiskolák színvonalát, amelyek nem tanítják meg a növendékeket a művésszé válás alapvetően fontos kritériumára, a makacs helytállásra, hogy a személyiség párbeszédbe kerülhessen alkotásával, egyre nagyobb súlyt és magabiztosságot szerezve ezáltal. Ezek a fiatalok iszonyú tehetségük ellenére kapkodnak, felületessé válnak, s az önbecsapás csapdájába esnek, amikor a pénzre terelődik a hangsúly. Képzőművészeti életünk nagyon sok hibáját említhetném, egyaránt működik a régi rendszer szelekciója, zsűrije, kiszorítósdija, ugyanakkor érvényesül a modern piaci törvények káros hatása. Egy vidéki giccsfestő megvásárolhat magának kiállításokat és házal vele a megyében, miközben igényes képzőművészeket szorít ki. Ehhez hozzájárulnak a művészettörténészek, művészeti írók, kritikusok kártevései, akik képtelenek megragadni a lényeget. A kultúrára jellemző pénzhiány sem kedvez. Ilyen körülmények között csak fanatikus belső tartással, erős egyéniséggel tudja az ember megtartani magát. Nagyon sok tanítványomat megnevezhetnék, akiknek abszolút természetes, ha érettségi után nem veszik fel elsőre - és általában nem veszik fel -, akkor vagy öt évig a szülők tartsák el. Bennem fel sem merült, igaz, lehetőségem sem lett volna rá. Mint minden művészi tevékenységet, a festészetet is kemény, emberformáló pályának tartom, amelybe nem illik bele a mai fiatalok 84
