Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 1. szám - Lászlóffy Aladár: Elsüllyedt kikötő; Szemmel verő Isten (versek)

Lászlóffy Aladár

Elsüllyedt kikötő

Egy készülék, mely velem él s helyettem érzékeny, okos, kijelez felettem, mint alvó kikötő felett a fárosz, sőt kicsit most helyettem is határoz.

Ha villogását szépen abbahagyja, ki őt figyelte, ajkát beharapva még jfeljajdul, még sajnál kegyelettel, hogy megtudta: még egy barátja ment el.

De mint hajó, ha nem süt már a kéve, máshova fordul, más révekbe ér be, mert elfogadja, elviseli mégis, hogy megszűnők, mint kikötő itt én is.

Szemmel verő Isten

Beszél a köntös, nincsen benne ember, megrövidítették egy fejjel, fejedelemmel.

Beszél hozzánk a múltak drága ára.

Az élet úgy ajándék: nincsen tanulsága.

Nincsen benne mama, s nincsen benne Árpád. Jósolja, hogy jéggel verik el az árpád.