Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 2. szám - Borbándi Gyula: Fogalomzavar a populizmus körül
nélkül negatív tartalmúak, és az olvasónak azt sugallják, hogy a fogalom veszedelmes gondolati elemeket foglal magában, amelyektől ajánlatos óvakodni, fenyegető veszélyükre ráébredni. íme, mutatóba néhány példány a populizmust érintő felismerésekből és véleményekből. Surján László a Kereszténydemokrata Néppárt 1991 márciusi nagyválasztmányi ülésén azt mondotta, hogy „tartalmatlan, populista politikával tapsokat lehet elérni, de mást nem”. Csizmadia Ervin a. Magyar Nemzetben azt írta, hogy „a konzervativizmusnak azért is regenerálódnia kell, hogy hatékony ellenerőt állíthasson a populizmussal szemben; a populizmust liberalizmussal legyőzni ugyanis lehetetlen (1991. márc. 28.) A 168 óra munkatársa egy interjúban „bizonyos demagóg, populista politikusok”-at emlegetett (1991. ápr. 9.). Orbán Viktort 1991. áprilisában a „nemzeti populista vonal egyfajta megjelenése” nyugtalanította. Ez a „nemzeti populista vonal” a Fidesz parlamenti frakcióvezetője szerint „lényegesen színvonalasabban tud antidemokratikus elveket képviselni - még szakértői szinten is - mint a klasszikus szélsőjobb vagy szélsőbal”, majd megjegyzi, hogy ez a „nemzeti jelszavakat hangoztató modem populizmus... elsősorban a parlamenti pártokból kiszorult, vagy ott eljelentéktelenedett figurákból áll” {MagyarNarancs, 1991. ápr. 18.). Kovács Judit arról panaszkodott a Magyar Nemzetben, hogy „a magyar közélet egyszerűsítői (a populisták) a polgárság pionírjait görbe szemmel nézik” (1991. ápr. 27.). Aggodalmának adott hangot Göncz Árpád köztársasági elnök is, aki az amerikai Connecticut állambeli Hartford egyetemének évzáró ünnepségén beszélt. „Térségünk, ,köztes-Európa’ országai - mondotta - súlyos gazdasági gondjaik közepette nehezen tudják megvédeni az ifjú demokráciákat a veszélyektől, amelyek akár a régi hatalom, akár a populista vezetők: fundamentalisták, peronisták, netán fasiszták részéről fenyegethetnek, ha Nyugat nem nyújt erős támogatást” {MTI, 1991. máj. 20.). Akadt, aki a helyi populizmus értelmét is megmagyarázta. Egy újságcikkben azt olvashattuk, a budapesti XIII., kerületi önkormányzati képviselő-testülettel kapcsolatban, hogy „a populizmus kísértete járja be a kerületet! A polgármester hátrányos helyzetű képviselőnek meg is magyarázta, mi az a populizmus: a törvényekre fittyet hányva nagyívű... tervek helyett szűk napi érdekek korlátozzák a polgármester jogkörét” {Magyar Hírlap, 1991. jún. 13.) Hajdú Gergely a Kritikában közli, hogy „A populista gondolkodás szívesen látja ,idegennek’ azt, akit önmaga előtt sem tisztázott okból vet meg; nem támadhatja szabadságszeretetéért, hát kiböki: „Petőfi szláv” (1991/7.). Keserű Ernő szerint „ma populista követelés: nem kell kémelhárítás, titkosrendőrség, sem nagy belügyi apparátus, mert ezek veszélyesek a demokráciára. Vagy ha mégis szükség van rájuk, akkor ezek az erőszakszervek teljesen új emberekkel és felállításban tevékenykedjenek, a pettyes mellényűeket ki kell közülük szűrni” (Magyar Nemzet, 1991. szept. 7.). Egy másik ismert újságíró, Tatár Imre úgy látja, hogy „az átmenet okozta bajok arra csábíthatnak politikusokat és másokat, hogy a megoldás keresése helyett a dolog könnyebbik végét fogják meg... populista csábításnak lesz kitéve a magyar politikai élet” (Magyar Nemzet, 1991. okt. 17.). Amikor Krasznai Zoltán a Magyar Nemzethez került, kijelentette, hogy „semmiféle olyan lap készítéséhez nem vagyok hajlandó a nevemet adni, amely populista szélsőségeket, vagy a szociáldemagógia baloldaliságát képviseli” (Magyar Narancs 1991. okt. 23.). A Magyar Hírlapban G. Márkus György politológus azt javasolta, hogy a közép-európai liberalizmus balra, a szociálliberalizmus irányába mozduljon el, mert „ha ezt a fordulatot nem képes megtenni, hosszabb történelmi időszakra 57
