Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 2. szám - Horváth Péter: Színház a magasban (regényrészlet)
A váll finoman ejtett, ártatlan vonalú. A könyök zamatos redői épp akkor fogynak el, amikor el kell fogyniuk, hogy helyet adjanak az alkar barna selymét borító arany pihéknek! Na és a csukló!- Remek! Ezer darab munkában megőszült pigmeus elefántcsontfaragó nem tudna álmodni sem hasonlót!- Jesszusom! - Kalkula felnyögött. - Mozog! Nem, ne tűnj el, édes álom! Ó, ti cicka mellek! Te dupla telihold! A has hófehér lapályán szeplőcsillagok között a köldök édes krátere! Lejjebb pedig, hová szinte magától siklik á tekintet a mennyei csúszkapályán, buja, bozontos aranycsalit őrzi zaftos titkát: rózsaszín kagylóvitorlák kelyhében búvó mézkutat!- Élsz még, édes elvtárs? - Hangjában mester hegedűk muzsikálnak. Mozart, Brahms, vagy az a lengyel gyerek, az a Chopin, botfülű bárzenészek! Nincs a világon zenekar, amely megközelíthetné ezt a telt, gerincvelőig hatoló, mégis puha hangzást. - Elég volt? Vagy még akarsz?- Jaj! — hörögte Kalkula. A lány lecsusszant az ágyról, a fürdőszobába vonult rózsaszín talpain. Kalkula megpróbált felülni. Tízezer évvel ezelőtt, egy sosemvolt múltidőben feldudált érte egy fekete autó, hogy ideszállítsa valami homályos ügyben. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy vidéki színház a fold alatt? Nem. Galambok szálltak a folyó felett, elengedték a csőrükben szállított olajfaágakat, lebuktak a magasból, hogy mint a griffek, megragadják, s egyetlen szédítő hussanással kirepítsék őt a megszokott, utált, gyűlöletes világból, amelyben az embernek felesége, gyermeke és hivatása van, leszálltak vele egy végtelen mezőre, ahol tehenek legelnek jámboran, mintha a mindenség vekkerét a legmagasabb elvtárs maga lassította volna le. Az egyik tehén kacsint. Mi ez? Maradék erejét összeszedve magára rántotta a lepedőt. Kinyílt az ajtó.- Elnézést, Kalkula elvtárs - pirult a megyei Kisz-bizottság törekvő munkatársa —, muszáj zavarnom. Kalkulára guillotinként csapott le a valóság.- Nyugodjon meg - mondta a leendő titkár -, elküldtem a kurvát. Kalkula már hörögni is elfelejtett.- Megérkezett a válasz odafentről — magyarázta készségesen a leendő Kisz- titkár. - Az üzenet sifrírozva van. Ön bizonyára ismeri a kódot. Kérem, fordítsa le. Kalkula reszkető kézzel vette át a gyűrött papírszeletkét, amelyen mindössze ennyi állt: KAPJÁTOK BE A FARVIZEM! 9
