Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 2. szám - Horváth Péter: Színház a magasban (regényrészlet)

Horváth Péter Színház a magasban- fél fejezet ­(A CSURÁKOS SZÁZADOS - TÁRKONYOS CSIRKERAGU - A GRÁNIT ARCÚ ELVTÁRS - KIÉGETT HORDOZÓRAKÉ­TÁK - KAPD BE A PÁNSÍPOM; LULU! - A REJTJELES ÜZENET) M JLwMiután Kikindai százados felrepítette a Berr 91-est, a leendő KISZ- titkár diszkréten félrevonta Kalkulát. — Ha pihenni óhajt, Hekombának idelent is pazar szobái vannak. Vonuljon vissza nyugodtan, én értesítem, ha üzenetünkre a magasból válasz érkezik. Kalkula hálásan tekintett a fiatal káder kék szemébe. — Igen. Nem ártana ledőlnöm kicsit. A kerekfejű ifjonc bizalmasan mosolygott. — ígérem, nem lesz oka panaszra. A légkondicionált, süppedős szőnyegű szobához pompás fürdőterem tarto­zott. Kalkula lefürdött, belebújt a számára odakészített bolyhos frottírköntös­be, ledőlt az ágyra. Az ággyal szemközti falra ablakot festett egy ismeretlen művész. Az ablak mögött, virágos domboldalon tehenek legeltek. Kalkula a fi­ára gondolt. „Ha rendbe jönnek a dolgok, és elrendeződik itt ez a kínos ügy, szabadságot veszek ki, elutazunk pár napra a Bükkbe, hadd találkozzon a ter­mészettel a kölyök. A miniszterhelyettes elvtársnak értékelnie kell itteni tény­kedésemet! Nem engedheti, hogy távollétemben az íróasztalomat még a folyo­sóról is kirakják! Talán visszakerülhetek az irodába! Be fogják látni, milyen fontossá válhat időként egy színház! Meg kell becsülni a teátrumi ügyekkel foglalkozó előadót! A kultúra igenis része a jövőnek!” Nem mindig volt ilyen mellőzött katonája a haladásnak. Egyenruhásán szolgálta az eszmét valami­kor. Fogalom volt a neve a szakmában: „A csurákos százados!” Véletlenül ke­rült a belügyi zenekarba. Valaki azt mondta, ott márkás hangszert kaphat, lesz fűtött próbaterem. Jelentkezett. Felvették. Ünnepi koncertre készült az együttes, a főpróbára belázasodott a karnagy, csuklóját törte az első hegedűs. „Kalkula elvtárs fog dirigálni!” Almában gyakran vezényelte már a büszke nyitányokat, de más dolog az álom, és más a valóság. A főpróbán összevissza hadonászott. „Mi a probléma, Kalkula elvtárs?” „Félre ütött a dobos!” Még ki se mondta, a dobost máris elvitték. Megint mellé csapott a pálcával. „Most mi a baj?” „Most? — pislogott Kalkula. — Most mintha a kürtös...” Repült a kürtös is. A főpróba végére kicserélődött a fél zenekar. A megmaradt egyenruhások és az újonnan berendelt civil zenészek reszketve húzták az ünnepi marsot. A 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom