Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 2. szám - Faludy György: Róma, 1992 (vers)

Faludy György

Róma, 1992

Rómát az életben először látni: kaland, varázslat, döbbent élvezet, - de utoljára, az évmilliónyi sötét előtt még sokkal édesebb.

A Tiberis mellett nagyivá, lombos platánok közt a hold még könnyű köd; a Ponte Sistón két fiatal koldus zenél most is, mint hatvan év előtt;

a száradt borostyánszárak a sárga házfalakon, akár démonkezek; az utcakő lábfájós simasága, mit végigtapostak az ezredek;

a kapuk mögött, ha hirtelen nyílnak, a bűvös szobrok meg a sok virág, de kín nem enyhül tőlük s nincsen illat; fényesebb nap, sötétebb éjszakák;

a Santa Sabinában szívest laknék középkori, nem barokk bolt alatt; az újra festett Sistina olyan szép mintha 1520 volna csak;

a taxis éjjel háromkor lerobbant kocsiját rúgja, aztán felnevet; az ostiai tenger fölött roppant tű varr ja össze a szakadt eget;

Giordano Bruno szobrán rock-koncertet hirdet a reklám: én is ott leszek; az utcán motorbiciklik lebegnek lábunk között, mint a kisgyermekek;

a Spanyol lépcsőn a fiatalokhoz ülnék, ha nem volnék szörnyű öreg; a szerelmesektől éjjel a bokrok meghajolnak s remegni kezdenek;