Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11. szám - „A magyar kultúra egy és oszthatatlan” (Terényi Ede kolozsvári zeneszerző válaszol Ittzés Mihály kérdéseire)
ha valamelyik visszajön Amerikából, Ausztráliából vagy ki tudja honnét a világból. De azért van egy-kettő, amelyik különösen a szívemhez nőtt vagy talán én hozzájuk. Elsőként a Budapesten is vendégszereplő Csaba Pétert említem. Nálam zeneszerzést tanult. Kelemen László, Radu Bacalu, Magyari Zita a harminc év körüliek közül valók. A legfiatalabbak még előttem ülnek a „padban”. Közülük a legígéretesebb Lászlóffy Zsolt. Muzikológus tanítványaim közül sokan a romániai és főleg a bukaresti zenei élet jelentős személyiségei közé küzdötték fel magukat. Elismerésre méltó tevékenységet fejt ki az a sok száz zenetanár is, aki arra vigyáz, hogy a jövő nemzedékében ki ne aludjon a zene iránti szeretet lángja. Ok persze kórusokat is szerveznek, és nem kis sikerrel szerepelnek országon belül és kívül egyaránt. Magyarországon is sikerrel mutatkoznak be. Nehéz lenne nevüket mind ide írni, és persze senkit se hagynék ki szívesen. (8) I. M. Vannak-e az irodalommal, képzőművészettel közös törekvések? (8) T. E. Erdélyinek lenni úgy, hogy ez a tájegység igazi arculatát mutassa meg, hogy felkutassa kultúrájának sok-sok mindeddig rejtett értékét, és hogy azt korszerű keretben, művészi nyelvezettel felmutassa a világnak úgy, hogy a világ rá is figyeljen. Tehát messzemenően nem regionálizmusról van szó. Éppen ellenkezőleg: az erdélyi szellemiség univerzalitását kívánjuk vele hangsúlyozni. Éppen a három művészet mai összefonódásából derül ki, hogy igenis van ilyen univerzalitásunk minden egzotikumon túlmutatóan! (9) I. M. Személyes alkotói terveid? (9) T. E. Most fejeztem be (MA, 1993. május 9-én) egy háromszólamú nőikarra írt Koncert-misét. A múlt hónapban mutatta be Molnár Tünde Marosvásárhelyen a Messiaen halálának egyéves évfordulójára komponált „In solennitate corpore Christi” és a „Messiaenesque I—III.” c. orgonaművemet. Szintén a legfrissebb, ez évi zeneszerzői termésemből. Befejezetlen vagy pláne, éppen csak elindított műveimről sohasem nyilatkozom. (10) I. M. Van-e kortárs zenével foglalkozó zenetudomány, kritika? (10) T. E. Úgy vettem észre, hogy a jelentől idegenkednek a zenéről író kortársaim. S ha írnak is róla, előítéletekkel közelednek feléje. Tehát — véleményem szerint — félelem és előítélet akadályozza meg őket abban, hogy legalább megkíséreljék a kortárs zene megértését. Persze a közvetlen környezetemben élő és író szakmuzsikosokról beszélek. Ez egy darabig érthetetlen volt számomra. így én magam fogtam tollat és váltam egyszemélyben a kollégáim műveinek írásos propagálójává. A Zenetudományi írásokban (Kriterion) kezdtem tanulmányokat közölni. Éhből adódott az az ötlet, hogy írjam meg a romániai magyar zeneszerzők tevékenységét bemutató könyvet. Élkészítettem Alkotók, művek, stílusok címmel (átvéve első, ilyen jellegű tanulmányom főcímét) az anyag központi fejezetét (a Forrásnemzedék zeneszerző kortársai alcímmel). Kiegészítésül néhány tanulmányomat is hozzácsatoltam az előttünk járó nemzedék jelesebb tagjairól és a legfiatalabba- kat is vázlatosan bemutattam kötetemben. Az 1989 előtti súlyos években egyre húzódott a könyv megjelentetése, persze politikai okokból. A változás után sikerült nyomdába küldeni a könyvet a Kriterion szerkesztésében, de csak a kottapéldák cinklemezre való lehúzásáig jutottunk, mert a rohamosan emelkedő árak miatt, már alig volt remény a könyv kiadási költségeinek fedezésére. Most még kevesebb pénz áll a rendelkezésre. Tehát a kortárs erdélyi magyar zeneszerzőkkel foglalkozó könyvem — ha csak valami isteni csoda, vagy egy külföldi, esetleg belföldi szponzor nem segít — kézirat marad, ki tudja meddig. Ha volna rá mód, szívesen közzé tennék egy felhívást, ami elősegítené a könyv megjelentetésének anyagi előkészítését, és amiben talán sikerülne megmagyaráznom, hogy milyen jelentős 89
