Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11. szám - „A magyar kultúra egy és oszthatatlan” (Terényi Ede kolozsvári zeneszerző válaszol Ittzés Mihály kérdéseire)
éppen abban nyilvánul meg, hogy még legkísérletibb zenéinkben is megmaradunk a népzenei hagyomány talaján. (5) I. M. Kiket érzel a múltból s a jelenből szellemi-zenei példaképeknek, rokonoknak? (5) T. E. Erre, a már eddig sokszor felmerült kérdésre kész válaszom van. Az alkotó előbb-utóbb felkutatja rokonait, és kirajzolja magának a családfáját. Ezt zenéjével is minduntalan kifejezésre juttatja. Gyakran maga is elcsodálkozik rokoni visszautalásain. így tehát íme a családfám: apám: Bartók, nagybátyám: Stravinsky, dédnagyapám: Muszorgszkij, nehogy kihagyjam nagyapámat, Debussyt, mint unoka rá hasonlítok a legjobban és — mint ahogyan ez lenni szokott — a nagyapa-unoka viszony a legharmonikusabb, e két nemzedék jobban érti egymást, mint az apák s fiák nemzedéke. Ükapám: Vivaldi, az idegeimben érzem latin világosságát, a fúga nyűgétől való délszaki idegenkedését, zenei foltszerű színfelrakását és végtelen szabadságú képzettársítási tehetségének fenséges szabadságát. Ükapai nagybátyám Domenico Scarlatti, a titokzatosság költője, a világok és stílusok misztikus előresejtője, a „titkok titkának” kutatója: ott van lelkemben. Ők mindnyájan ott vannak minden művemben egyetlen akkord, egyetlen dallamsejt vagy éppen egy formagesztus erejéig ott élnek, laknak hangjaim világában. Minden művem, tulajdonképpen nekik bemutatott zenei áldozat, Musikalisches Opfer. Van fuvolaversenyem „Vivaldiana” címmel, van zongoraszonáta-sorozatom „Scar- lattiana” címmel, sőt egy hárfa-concertót is írtam Scarlatti emlékére „Capriccio grazioso” címmel. Fuvolaszóló prelüdjeim közvetlenül Debussy emlékének hódolnak. Bartóki hegedű-zongora rapszódiámat már említettem. Stravinskynak és Muszorgszkijnak még nem hódoltam művek címében. De az sem várat magára sokáig. A rokonságba tartozik Messiaen, Erik Satie, hisz nevük hommage-címeim- ben megjelenik. Rajtuk kívül ott van Ligeti György, Alban Berg, hiszen nevük a ZONGORAJÁTÉK - JÁTÉK A ZONGORÁVAL című többkötetes ÚJ MIKROKOZMOSZ című zongoradarab-sorozatomban is feltűnik, zenei világuk felidézésével együtt. Most jut eszembe, hogy a VIII. füzet darabjai között van nyílt utalás Stravinsky-eredetemre is. (6) I. M. Milyenek a hazai és nemzetközi (beleértve Magyarországot is) megszólalási lehetőségek? Érdekli-e az előadóművészeket és a közönséget nálatok a kortárs zeneművészet? (6/A) T. E. Kérdésedre már szóban válaszoltam. Most csak röviden: 1990-től végre megnyílt a lehetőség, hogy Magyarországon is elhangozzanak a műveim. Ez számomra mindennél fontosabb! Köszönöm magyar előadóimnak, Faragó Laurának, Lantos Istvánnak, Almásy Lászlónak, Kövics Zoltánnak, Nyilas Tündének, a Camerata Transylvanicának, a Budavári Zenei Alapítványnak, a Magyar Rádiónak és sok-sok más személynek és intézménynek, akik megértették és megszerettették zenémet a magyarországi zenekedvelő közönséggel. Ha tudnák, hogy milyen hálával és elismeréssel őrzöm tudatomban és lelkemben irántam való szeretetük, megértésük mindmegannyi nagy és szép megnyilvánulását, mert tudom, hogy ezzel Erdély szellemiségét és kultúráját is elvitték sok emberhez, és ez életem és alkotói működésem legfőbb óhaja, központi eszménye. (6/B) (Az említett szóbeli válasz ez volt, kicsit messzebbre is kanyarodva későbbi kérdésekhez): Az otthoni, romániai megszólalási lehetőség elméletileg korlátlan. Azonban a körülmények megváltoztak. Régebben szinte kötelező volt egy-egy új mű, kortárs alkotás előadása minden koncerten, ahogyan azt a zeneszerző szövetség kiharcolta. Ma azonban minden szervezetnek a saját pénzügyi lehetőségei és propagandapolitikája diktál. Erősödött a közönségcentrikusság, a vonzó műsorok tervezése, 87
