Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11. szám - Sándor Iván: A történelmi élmény rétegei
A szerkesztőség rendkívül jó légkörű volt. Jellemzésként mondom, hogy például csináltunk 55-ben egy Jövő Mérnöke-bált. Latinovits Zoltán IV. éves hallgató volt. Versmondó fiatalokat kerestem, az ő nevét említették. Egy délután, illő kopogtatás után belépett. Szuggesztív tekintetű, magas homlokú, rendkívül hatásos megjelenésű, csendes, szerény fiatalember. Majdhogynem meghajol, és azt mondja: Latinovits Zoltán vagyok. Mondtam három-négy mondatot, amiből nyilvánvalóvá vált az, hogy ez nem egy tanári szoba, de nem oldódott fel, holott benne nem látszat tekintélytisztelet élt, hanem a rá már akkor is jellemző megjelenési méltóság. Megkérdeztem tőle, ha megkérném, hogy mondjon verset a műsorban, elvállalná- e. Valami olyasmit mondott: az attól függ, kinek a versét. Átnyújtottam Csoóri Sándor első kötetét. Belenézett, és azt mondta: igen. Betettem egy papírlapot a megfelelő oldalra, hajói emlékszem, egy szerelmes vershez. Azt mondta: hazaviszi, elolvassa, másnap választ ad. Másnap ugyanúgy kopogtatott, belépett és azt mondta: elolvasta a kötetet, és két másik verset választott. Miért mondom ezt el? Szerettem volna egy pillanatra emléket állítani a szuverén művésznek, aki már 24 évesen is így készült fel egy versre. Elmondta a verset, nagy siker volt. Hát ilyen szerkesztőség voltunk. Sokat jártam a hallgatók közé, ezt nem vették tőlem jó néven a pártbizottságon. Az volt a rendszer, hogy minden egyes cikket jóvá kellett hagyatni. Az első év után elértem azt, hogy csak azt kellett átvinnem jóváhagyatásra, amit Orosházi vagy Tóth János éles politikai kérdésnek minősített. Amikor azt mondták, hogy ezt ki kell hagyni vagy át kell írni, többnyire azt mondtam, hogy ezt nem hagyjuk ki és nem írjuk át. Azt mondták, jó, dele felelsz érte. Ez már a Nagy Imre-program után volt, és tudták, hogy én az írószövetség egyik fiatal bizalmasa vagyok. Tehát nem a személyemnek, a helyzetemnek szólt a tekintély. Ezt én próbáltam kihasználni. Ötvenhat tavasza után figyeltem fel arra, hogy vannak a pártbizottságban olyanok, akik azt mondhatnám, kezdik támogatni, amit én kezdeményeztem, de úgy is mondhatom, hogy nekem jól esett támogatni azt, amit ők kezdeményeztek. Marián István volt az egyik, Nemes Katalin a másik. Azután már nem vittem át egyetlen cikket sem. Egyre nagyobb lett a lap sikere a fiatalok között. Ha jól emlékszem, 2000 példányszámban nyomták ki a lapot, széles terjesztőhálózatunk volt, gyorsan fogyott. Eljártam a Petőfi-kör üléseire, az írószövetség programjaira, tudósításokat írtam róluk. Hárman-négyen voltak a lap fiatal munkatársai között, akik már a megbízásomra ugyancsak elmentek, és ők is írtak tudósításokat. így érkezett el 1956. október 19. Péntek este telefonon kaptam információt arról, hogy mi van a Hess András téri diákotthonban. Szombat-vasárnap munkaszünet, tehát én péntek délután úgy indulok haza, hogy majd hétfőn megyek be az egyetemre. Pénteken volt a lapzárta. Hétfőn este kezdődtek a nyomdai munkák, keddre jelent meg az újság. Tulajdonképpen kész volt a lap. De telefonkapcsolatban voltam Tánczos Gáborékkal, Hegedűs B. Andrásékkal, a Petőfi-körrel, az írószövetség mozgolódásairól is naponként szereztem tudomást. Tehát nem lepett meg, hogy jön péntek este egy telefon. De péntek este én már tudtam e nélkül a telefon nélkül is, hogy azt az újságot, amit leadtam, nem akarom megjelentetni keddre. Valami mást kell megjelentetnem. Az első lépés azt volt, hogy szombaton ott kell lennem a Műegyetemen. Nagy tumultus volt, szokatlan volt ez a gyűlés, de azért várható volt. Akkor már Szegedről és sok más helyről érkeztek a hírek. Ott voltam a tanácsteremben, és hát buzgón jegyzeteltem. Nagyon lázas, nagyon határozott, nagyon objektív és céltudatos volt a hallgatók felszólalása. Mindenki arra volt kíváncsi, hogy Gillemot rektor hogy reagál. Emlékezetemben Gillemot mint fantasztikus tekintély él. Merev, súlyos egyéniség. Nyugodtan beszél, és minden szava nagyon zártan kapcsolódik egymáshoz, tekintélyelvű álláspontokat fogalmaz meg. Ehhez képest meglepett a nyitott70
