Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11. szám - „Benned róvom az erdélyi adómat” Németh László levelei Veress Dánielhez (A leveleket közreadja és a bevezetőt írta: Veress Dániel)
-, a romániai és a határon túli magyar napi- és hetilapokban, folyóiratokban, időszaki kiadványokban. Színház- és drámatörténeti, valamint színházelméleti dolgozatainak jelentős hányada a sepsiszentgyörgyi színház műsorfüzeteiben (1968-1989) jelentek meg. A hatvanas évek közepéig érdeklődése elsősorban a klasszikus és kortárs egyetemes, valamint a magyar irodalom műveire és művelőire irányult. Vándorúton. Esszék, portrék, tanulmányok. (Kriterion, Bük. 1971.) Örök Hellász. I-XVI. (Megyei Tükör, 1970.) Világirodalmi olvasónapló. (Kapuállító II. 1982.) Romániában első ízben írt Franz Kafkáról, foglalkozott Faulkner, Joyce, Hemingway, több tanulmányban is Stendhal, Németh László, Illyés Gyula, Sütő András stb., munkásságával. A hatvanas évek második felétől írásainak középpontjában az erdélyi magyar múlt személyiségei, életük, példájuk, műveik, eszmerendszerült állottak. Zágoni Mikes Kelemenről írt Mikes. Négy tél című színművét (bemutatva 1968-ban, kötetkiadás Irodalmi Könyvkiadó, Bük. 1969.) egy Mikes-kismonográfia, A rodostói csillagnéző (Dácia, Kvár. 1972.) követte. Mikesről írt mintegy negyven tanulmánya egy részét kötetben is kiadta: Mikes és a szülőföld. (Kriterion, Bük. 1976.) Megírta a bújdosó életrajzát is: így élt Mikes Kelemen. (Móra, Bp. 1978.) Gondozta, elő- és utószótanulmányokkal, valamint jegyzetekkel látta el a Török- országi levelek két magyar (Dácia, Kvár. 1974., Kriterion, Bük. 1988.), valamint első román nyelvű kiadását. (Kriterion, Bük. 1980.) Ifjabb Wesselényi Miklósról —Wesselényi. Gráfenbergi éjszakák címen írt drámát. (Bemutatva 1971-ben, kötetben a Báthory Zsigmondról szóló drámával, a Véres farsang-gal együtt jelent meg. Kriterion, Bük. 1973.) A Báthory-dráma romániai bemutatója 1970-ben, magyar- országi bemutatója a Gyulai Várszínházban 1975-ben volt. Gondozta, bevezető tanulmány - nyal, életrajzzal, jegyzetekkel látta el Wesselényi Balítéletekről című munkájának szemelvé- nyes - Téka - liiadását. (Kriterion, Bük. 1974., utánnyomás 1975.) Az ifjúság részére megírta az erdélyi reformpolitikus életrajzát Wesselényi Miklós címmel. (Móra, Bp. 1982.) A sepsiszentgyörgyi Háromszékben és Európai Idő-ben, valamint a kovásznai Igé-ben nyolc fejezetet közölt 1990-ben, a Szobor, mely eltakarja kit felmutat készülő Wesselényi-könyvé- ből. Szerettem a sötétet és szélzúgást címmel kismonográfiát írt Kemény Zsigmondról. (Dácia, Kvár. 1977., utánnyomás 1978.), majd egy lélektani esszé-drámában — Örvényben —színpadra is vitte hősét. (Bemutatva 1978-ban.) Sajtó alá rendezte, bevezető tanulmánnyal látta el a Kemény elbeszéléseit tartalmazó, Két boldog című kiadványt. (Dácia, Kvár. 1979.) A Kemény-jelenséggel több nagyobb tanulmányban is foglalkozott: Fátumokon forgó (1974), Kemény és Jókai (1979), Arc - több tükörben (1980.) Kísérő tanulmányokkal, írói arcképekkel, jegyzetekkel két antológiát állított össze az erdélyi magyar emlékirodalomból: A bölcsőhely parancsai (Ion Creanga, Bük. 1978.) és Emlékezetül hagyott írások- Erdélyi magyar emlékírók (Dácia, Kvár. 1983.) Az emlékirodalom tárgykörből, készülő esszémonográfiája a Kalauz az erdélyi magyar emlékirodalomhoz hosszas előmunkálataként, mintegy negyven írást publikált a Megyei Tükör-ben, Fórumban, Brassói Lapok-ban, A Hét-ben, Korunk-ban, Európai Idő-ben, valamint a Háromszékben. Más munkái: A magyar elbeszélő költészet remekeiből. Antológia hét íróportréval és egy összesítő tanulmánnyal. (Ion Creanga, Buli. 1973.) A félreértés. Rádiójáték. (Sugározva 1980-ban.) A színház vonzásában. Jegyzetek a műhelyből. (Sepsiszentgyörgy, 1980.) Képeslapok. Nyugat-európai és amerikai útijegyzetek. (Megyei Tükör, 1981-1982.) Ünneprontók. Színmű. (Bemutatva 1982-ben.) A megtévesztett. Monodráma Tótfalusi Kis Miklósról. (1991.) Kiadta a Magyar Bibliofil Társaság 1993-ban. Kísérő tanulmányokkal látta el az alábbi kiadványokat: Tompa László: Versek (1963), Shakespeare: Hamlet (1964), Georg Büchner: Danton halála (1968), Tűvétevők. Hét egyfel- vonásos. (1971) H. Pontoppidan: Szerencsés Péter (1974), Sütő András: Nyugtalan vizek (1975), Mikszáth Kálmán: Tavaszi rügyek — Szent Péter esernyője (1976), Németh László: VH. Gergely (1979). Kritikái, tanulmányai, színművei nem egyszer élénk visszhangot, ellenvéleményeket, vitákat váltottak ki. ,,A hazai helytállás szépségének, erkölcsi imperativuszánalt hangoztatása közben nem egyszer egy újfajta regionalizmus szószólójává vált”. (Kántor-Láng: Rom. magy. ir. 1944-1970.) 66
