Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11. szám - „Benned róvom az erdélyi adómat” Németh László levelei Veress Dánielhez (A leveleket közreadja és a bevezetőt írta: Veress Dániel)
Remélem, nincs így - bár ismerem az elzárt élet felnagyító, sérelemre hajlamosító akusztikáját. Hisz igazad van, ha a magad Bolyai-képét meguéded, nektek végül is belsőbb ügyetek s a régi pór sok olyan felhangjára van fületek ami a mi számunkra elvész. Viszont én is szeretem hinni, hogy nem fogalmazásomban van a hiba, ha félreértenek. Most küldöm vissza a szerződést az Új Magyar Századokba megjelenő Bolyai levelezésre. Olyan előszót szeretnék írni hozzá, amely más nyelvekre is lefordítható. Nagy hiba, hogy az erdélyi anyagot nem ismerem. Szeretném rávenni az Akadémiát, hogy a kultúrcsere keretében, küldjön le valakit és fényképeztesse le. Tehát: ne haragudj s tudd azt, hogy szeretlek, becsüllek. A „viszontlátásig” Laci bácsi Aszófő, 1960. június 18-án. 15 Kedves Dani! Aszófőről utánam küldték riadt leveled. Szinte hihetetlen, hogy már két hónap óta nem írtam volna. Bajom nincs különösebb, csak kettő: 1. tavaszi tűrhető munkatempómból a vendégek s a rámerőltetett extra-tanulmányok kivertek; 2. csupa adósságból állok, folyton azokat törlesztem s mégis mindenki olyanféleképp van velem mint Te is. Hiába, öreg ember vagyok s nem tudok a magam háztartási alkalmazottja, kertésze, titkára is lenni, azonkívül, hogy balatoni vendégfogadós is vagyok. Ide már a lenti helyzet miatt menekültem fel, de holnap megint visszamenekülök - itt sem jobb s nincsenek körülöttem a dolgaim. Örülök, hogy nagy, erőidet próbára tevő munkába vágtál. Az hogy más hasonló módon old meg valamit, ne rettentsen el. Ez nem tudomány, hogy egyik ember felfedezhessen valamit a másik orra előtt. Az individualitás itt, akár jó akár rossz értelemben, de megnyilatkozik s megkülönbözteti az egy-két vonásban hasonló dolgokat. Ha Sajkádon kicsit helyreáll a nyugalom, majd írok megint. 20-a után, remélem elcsendesedik az emberáradat Szeretettel: Németh László Budapest, 1960. aug. 15-én 16 Kedves Dani! Te arra emlékszel (s bizonyára írott mondat alapján), hogy aug. 20. utánra ígértem levelet; én meg (nyilván a köröttem levő zűrzavar, a feltorlódott munka s a fáradtság jogán), hogy én írtam utoljára. Örülök a leveledben levő jóhíreknek, elsősorban, hogy a fizetésedet fölemelték, hogy a három öl fa ott van a kamrában, hogy Skira-álbumok is jutnak a házba, hogy a szerkesztők kémek és kapnak is anyagot, (ha nem is közlik okvetlenül), hogy Wesselényi-regényhez olvasol, hogy Boldizsár bácsi sem aludt el teljesen a memoárja fölött. Ennél többet tulajdonképpen nem is igen lehet kívánnunk, mint hogy legyen otthonunk, enni és fólvennivalónk, legyen körülöttünk egy két szerető ember, s munkánkon (értsd robotunkon) felül: tervezgethessünk és dolgozgathassunk, abban a reményben, hogy annak valaha haszna is lesz. Énnekem ezek közül az igények közül egész biztosan csak az étel és ruhára vonatkozó van kielégítve. A legsúlyosabb hiány, hogy otthonom nincs. Sajkód nyá44
