Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11. szám - „Benned róvom az erdélyi adómat” Németh László levelei Veress Dánielhez (A leveleket közreadja és a bevezetőt írta: Veress Dániel)
„Benned rovom az erdélyi adómat” Németh László levelei Veress Dánielhez A leveleket közreadja és a bevezetőt írta: Veress Dániel JL V émeth László nevével és írásaival — emlékezetem szerint — legkorábban a Híd-ban találkoztam, gimnazistaként, a második bécsi döntés következtében Magyarországhoz került Eszak-Erdély délkeleti szögletében fekvő szülővárosomban, Sepsiszentgyörgyön, mely mindmáig állandó lak- és munkahelyem. Zilahy Lajos képes társadalmi hetilapja, színes kevertségével vonzotta az alig lélegzethez jutott, volt romániai magyar olvasókat, főleg a férfiakat. Az asszonyok inkább az Ünnep-et kedvelték. E tartalmi változatosság révén érdekes magazinban találkoztam első ízben Móricz Zsigmond, Kodolányi János és mások nevével is. Móricz, majd a népi írók egy csoportjának — Sinka Istvánra jól emlékszem - látogatása Háromszék vármegye székhelyén testközeli élménnyé mélyítette a vadgesztenyefás főtéren sétálgatok, könyvsátrakban dedikálok írásainak eszméltető hatását. Megpezsdítették a teljesen más történelmi, társadalmi és szellemi közegből felbukva éledezőket, elsősorban társadalmi gondok iránt fogékony tanuló ifjúságot. A jobbadán falusi székely gyerekekből rekrutált sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégium fiúfőgimnáziuma diákjai, a nemzetiségi sorsproblémák, társadalmi helyzetük, valamint az Erdélybe hevesen betörő progresszív magyar korszellem hatására leginkább a népi írók fele tájékozódtak. így került kezembe, székely nemesi-értelmiségi származékként a Kelet Népe és a Magyar Elet. Előbbinek osztályfőnököm, Kiss Árpád lelkész-vallástanár, a népi közművelődés és műkedvelő színjátszás lelkes pártfogója volt szorgalmas olvasója. Utóbbira az Ifjú Keresztyén Egyesület ifjúsági könyvtára részére fizetett elő, nem tudom kinek a javaslatára az iskola. Evekkel később, volt diák-könyvtárosként, az ún. „tanügyi reform”-ot (1948) követő céltudatos könyvtárselejtezések hordalékából mentettem meg, s ma is kegyelettel őrzöm a lapok néhány számát, nem véletlenül pont ezeket. Az egyik Kelet Népé-ben, keretben hirdetés: „A jövő számban Németh László kezdi meg nagy regénye közlését. Örömmel jelentjük ezt olvasóinknak, mint a magyar irodalom váratlan és rendkívüli gazdagodását. A regény címe: ISZONY. Egy falusi Artemis tragédiája bontakozik ki a regény keretében.” A fogalmazás a Móriczé, a regényből akkor még egy mondat sem íratott le, de két hét múlva a következő lapszámban, három teljes oldalon megkezdődött a regény elejének közlése. Tizenegy folytatás után szakadt meg évekre. Ugyanebben a számban, balzsamként a sebre, a színpadra hurcolt Cseresnyés-dráma szerzőjének Móricz „távirata” a Szerkesztő asztalában. Újraolvasva milyen kemény a szöveg, milyen férfias a kiállás az ügy mellett. Egy perzselően időszerűnek tűnő mondat: „A színpad csak békében és unalomban lehet szórakoztató bábjáték, izzó korokban szószék: itt a mai forrongó magyar jövő vitapódiuma lett.” De hagyjuk a félévszázados, sárguló oldalak lapozását, a tegnapi gondoknak a mai gondokkal való szembesítését. Felemlegetésük mindössze jelzés akart lenni: 26
