Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Bence Erika: Ács Gedeon naplója (Lábadi Károly: Meg vagyok én búval rakva)
A bölcsőhely című szövegegység azokat az adatokat tárja elénk, melyek arra engednek következtetni, hogy Ács Gedeon sorsa alakulását nagyban befolyásolta családjának kifejezett intellektuális beállítottsága, s a családon belüli megértés, bár édesanyját kora gyermekkorában elveszítette. Nevelőanyja iránti tiszteletét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy apja halálát követően nem feledkezett el róla gondoskodni, amely gesztusát majd lelkészi kinevezésekor veszik pozitívumként figyelembe. Gedeon mellett a másik Ács fiú, Zsigmond is erősen érdeklődik az irodalom, a művészetek iránt, s fordítóként ér el sikereket. A két leány, Krisztina és Teréz adatközlőként bukkan majd fel Ács Gedeon naplójában. Lábadi azt is kiderítette, hogy azt a haladó szellemiséget, mely a későbbiekben a szabadságharc oldalára állítja a szolgai hűséggel szemben, tanulmányai során, Kecskeméten, Debrecenben tette magáévá. A forradalmi események központjától viszonylag távol, baranyai magányában, híveivel megismertette a haladó eszméket, pénzt gyűjtött a forradalom megsegítésére, s végezetül csatlakozott a felkelőkhöz, minek vége a törökországi, majd az amerikai száműzetés lett. „A Porta Kossuth Lajos és szűkebb kíséretének tartózkodási helyéül egy ázsiai várost, Kiutahiát jelölte ki. A Kiutahiába utazó 25 tagú csoportról készített személyzeti lajstrom harmadik pontja alatt szerepel Ács Gedeon neve is: Udvari káplán Ács Gida úr, kapitányi ranggal” - olvashatjuk mindennek szövegbéli bizonyítékát Lábadi könyvében. Törökországi tartózkodásáról igen érdekes feljegyzések tanúskodnak. „Ács Gida úr” ugyanis mélységes rokonszenwel viseltetett a török nép irányában. „Én a török imámokat eleinte tudatlan, képmutató, fondor fanaticusok- nak képzeltem, s ezen előítéletemben, melyet hazulról hoztam, erősített egy keleti közmondás, melyet valamely nyelvtanban találtam: ...Őrizkedjél tőle, fekete a tül- bendje! Későbben tapasztaltam, hogy ha ta- láltatik is közöttük hitvány, de általában véve a török papok becsülést érdemelnek” — jegyzi meg. Amerikában már nem érezte jól magát, „szemét sohasem vette le Európáról”. Tíz évi emigráció után térhetett csak haza, ahol azonban „ruha teszi az embert”, csalódnia kell paptársaiban, minthogy a rebellis pap csak igen nehezen kap hivatalt, még a hívek kifejezett (erőszakos) követelése ellenére is. Lábadi Károly Ács Gedeon naplóírói tevékenységének kezdetét kutatásai alapján 1844-re teszi. Ekkor még nem ír folyamatosan és főleg olvasmányélményeit rögzíti. „A legkülönneműbb jegyzetek, anekdoták, versek stb. lesznek tartalma ezen füzetnek” — fogalmazza meg szándékát naplójának elején. Nagyobb lendülettel 1856-ban, az Újvilágban kezd az íráshoz, mit aztán élete végéig rendületlenül folytat. Az ötezer lapnyi „rengetegből” Lábadi jó érzékkel választotta ki azokat a részleteket, melyek a „szülőföld képeit”, azaz a Drávaszöget hozzák közelébb az olvasóhoz, amelyek olvasása révén bepillantást nyerhetünk az elmúlt század dráva- szögi lakosának (népi) életmódjába, ugyanakkor a ma olvasója számára is élvezetes olvasmányt jelenthetnek. Ez a naplót bemutató második fejezet a kötet terjedelmesebb része. A kiragadott anyagot a szerző azon népköltészeti műfajok, területek alapján rendszerezi, amelyeket Ács gyűjtött, kutatott vagy leírt. Korántsem teljes, de reprezentatív néprajzi anyaggal szembesülünk. Ács Gedeon gyűjtött népdalokat, mondákat, szólásmondásokat, adomákat anekdotákat, elméncségeket, rendszerezte a vidék szóanyagát, megfigyelte az emberélet szokásait, ünnepeit, hétköznapjait, hiedelemvilágát és gyógyító-varázsló praktikáit. S bár a maga lelkiségéhez a Meg vagyok én búval rakva kezdetű dalt érzi legközelebb — minthogy minden magyar embernek van nótája -, naplója, feljegyzései arról tanúskodnak, hogy nem csupán jó megfigyelője volt az emberéletnek, a világjelenségeinek, hanem világszemlélete, embertársaihoz való viszonya is rendkívül egészséges, megértő, humánus. E jellemvonásának köszönheti páratlan észrevételeit, ma is helytálló megfigyeléseit, így a népdalok erotikus többlettartalmáról, a népi élet szerepeiről. Ács Gedeon naplója 1925-ben bukkant fel először, kötetei családoknál lappangtak. Ez ideig 16 kötet került elő, melyeket az Országos Széchényi Könyvtár és a szegedi Móra Ferenc Múzeum őriz. Lábadi legnagyobb érdeme, hogy a rendelkezésére álló hatalmas tényanyagból nem adattárat, hanem a mai (fiatal) olvasó számára is érdekfeszítő, olvasmányos könyvet készített Ács Gedeonról. (JMMT — Fórum) Bence Erika 96
