Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 10. szám - Tarján Tamás: A sötétségről való tudás (Bodor Ádám: Vissza a fülesbagolyhoz)

Az ún. megértéshez, a novellák óhajtott „világosságához” valóság kellene, ez viszont — „valóság” — a XX. századi (vagy az egyáltalán nem korlátozott, teljes?) emberi történelemben ismeretlen valami. A szocialista diktatúráik szorongásaiban még ismeretlenebb volt. Nincs világosság. Sötétség van. A sötétségnek pedig az a természete, hogy benne sokkal-sokkal világosabban lát a tudás.

(Utóirat. Se óceánparton, se másutt nem jutott volna nekem eszembe semmi Andrásról és Emerikről, akiknek pedig kulcsszerepük van ebben a gondolatmenetben, ha egyik nagyapám nem mesél el sokszor egy anekdotát Emirás Jakab nevű vasutas kollégájáról, másik nagyapám pedig nem írja meg könyvét (Szongott nyomán is, neveket elemezve is) Hazai örmények a nemzet szolgálatában címmel, 1940-ben. Zoltánka nagyapám és Hovhannesian nagyapám pár percre laktak egymástól egy városias nagyközségben, de egyikükben sem volt erős a vágy, hogy a másikat fölkeresse. Egy napon aztán tudomásul vették, hogy előbbinek a leánya feleségül megy utóbbinak az idősebb fiához. De ez már egy másik történet lenne — tehát vissza a fülesbagolyhoz.)

89