Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Vasy Géza: Illyés Gyula és a naplóműfaj (Naplójegyzetek 1975-1976)
szövegen a szeretet varázsa. Elpanaszolta máshol, hogy ő az egyetlen költő, aki kedvesének nevét még véletlenül sem írhatja le versben, mert ez a név már foglalt a magyar költészetben. Legalább a naplóban leírhatja nemcsak Flóra nevét, hanem azt is, hogy „boldogan élek Flórával”. Flóra személyiségét a szolgálat és a szeretet mozgatja. A huszadik század irodalmi életének talán ő a legrokonszenvesebb „mellékalakja”. Illyés naplója minden rétegében személyiségrajz természetesen, ám van egy olyan szövegréteg is, amely a többinél közvetlenebbül önelemző. A közlés egyes rétegeinek tematikus elkülönítése inkább csak viszonylagosan lehetséges, annyi az egymásbaj átszás, mégis érdemes a megkülönböztetés nem csupán az időt illetően a múlt és a jelen, hanem a személyiség figyelmét illetően a külső és a belső világ között is. A kapcsolódásokra és elkülönülésekre egyetlen példát idézek: „Július 28. Éjszaka Álmatlan éjszaka. Új lelki tünet — öregségi? A Kortárs-ban tanulmány a mohácsi csata másnapjáról. Szulimán dombra vitette a sátrát. A sátor előtt lándzsahegyen Tömöri feje. Kétezer láncra vert fogoly magyar fejét ütötték le, rakták gúlába. Ettől nem tudtam elaludni. Meg attól a növekvő szorongástól: közeledik július 31. Végig fogom élni megint Petőfi utolsó napját a Gyalokayval való kocsizástól a pikadöfésig. Holott, mint idősödőnek, érdesednem kellene. »Elnyűtt idegzet?« De — lelkiismeret nem? Soha?” Valóban: a soha el nem nyűvődő lelkiismeret lovagja is Illyés. Aki az álmatlan éjszaka hajnalán ilyen aforisztikus módon minősít valakit: „Marxilag képzett hazaáruló”. Voltak ilyenek, s Illyés legkövetkezetesebb harca a hetvenes években éppen az ilyenfélékkel volt a Népszabadság, az Élet és Irodalom egyes szerkesztői és szerzői, vagy a politika magasabb régióinak képviselői közül. S éppen ez a harc veti fel az Illyés-napló egyetlen, vitára igazán alkalmat kínáló kérdéskörét. A politikai harcokról és kompromisszumokról van szó. Említettem a baráti látogatók között Aczél Györgyöt. Rendszerint Déry Tiborral, s feleségestül zajlottak ezek az öszejövetelek. Baráti-e ez a kapcsolat? Ha a formai elemeket nézzük, feltétlenül. Rendszeresek a találkozások. Aczél igényt tart arra, hogy gondjaikat jelezzék, hadd segítsen, akkor is, ha Illyés beteg, akkor is, ha a Népszabadság nem közli a cikkét. Kölcsönadja többször a kocsiját is, a hivatalit. Illyés meg: „Bár ne volna miniszter! Meghittebb lenne lassanként köztünk a hang.” Ha ezt így ki nem is mondja, politikai kapcsolatnak tekinti e „barátságot”, amelyet alapvetően az érdekek mozgatnak tehát. Aczél érdeke az, hogy a magyar szellemi élet olyan kiválóságaival reprezentálhasson, példázhassa a konszolidáltsá- got, mint Németh László, Illyés Gyula, Déry Tibor. Illyés érdeke pedig az, hogy megteremtse azokat a reális csatornákat, amelyeken át közölheti nézeteit a magyarság gondjáról- bajáról. Ezt tette már a harmincas években is, a magyarságnak mindig olyan érdekképviselője volt ő, aki az előrelépés minden lehetséges útját megpróbálta. S a hetvenes évek világa nem volt azért annyira komor, mint a harmincasoké. Sőt, 1975—1976 éppen még az utolsó esztendők voltak, amikor volt realitása is annak, amit Illyés a szélárnyékhelyzet metaforával érzékeltetett, az optimistábbak és a kalandorabb hajlamúak pedig a Kelet-Svájca álomképével. Ne feledjük: Illyés forradalmár és szocialista volt, ám sohasem bolsevik. S bár naiv nem volt, de feltétlenül jóhiszemű. Ezért próbálkozik újra és újra azzal, hogy tudatosítsa a magyarság gondjait a hatalom legfelsőbb köreiben. Amikor — az előző naplókötetből tudhatjuk — 1974. május 20-án Kádár és Aczél több mint két órát tölt el Illyés lakásán, az író háromszor is kifejti, hogy a magyar nép egészséges közösségi tudatát kellene megteremteni. Szavainak kevés a hatása: „Nem hatol olyan mélyre egyikőjükben sem, ahogy reméltem”. Akkor adja fel? Dehát neki nem Csoóri Sándort kellett meggyőzni nézetei igazságáról, nem is a hozzá hasonlóan gondolkodókat, hanem a hatalom belső köreit. S ha annak a májusi estének a látogatói nem is okultak igazán, szerencsére voltak 78
