Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8. szám - Tóth Pál Péter: Magyar szociográfia a Vajdaságban (1918-1941)
3. Lásd Braun Róbert: A falu lélektana. Huszadik Század 1913.1. kötet 545—571, 690—713. o. 4. Városok... falvak..., Néprajzi és történelmi vázlatok. Szubotica (1933?) 5. Bibó István: A kelet-európai kis népek nyomorúsága in: Válogatott tanulmányok Bp. 1986 II. kötet. 187-265. o. 6. Az ekkor és az ezt követő időszakban lejátszódó folyamatok nem támasztják alá Bori Imre megállapítását, amely szerint 1918-at követően „vidékeink szellemi élete olyan új feltételek közé került, amelyek önállóságukat biztosították, a békeszerződésben kijelölt határok pedig a jugoszláviai magyar irodalom határait is jelentették...” Lásd Bori Imre: A jugoszláviai magyar irodalom rövid története. Újvidék, 1982, 87. o. 7. Lásd Sándor Mesaros: Polozaj Madaru u vojvodini 1918-1919. Növi Sad, 1981. 8. Ebben természetesen fontos szerepet játszott, hogy Haraszti Sándor szerint nemcsak ,,a szabadkai szerkesztőségben volt emigráns többség, a lap vidéki és külföldi hírhálózatának minden fontos posztját is ők foglalták el.” Lásd: Haraszti Sándor: Befejezetlen számvetés. Bp. 1986 119. o. Emigráns alatt pedig ebben az esetben a magyar tanácshatalom különböző rendű és rangú menekült funkcionáriusait s a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagjait kell érteni. 9. Haraszti Sándor i. m. 125. o. 10. Szenteleky Kornél: Válogatott írásai. Fórum, Újvidék 1963. 54. o. 11. Utasi Csaba: Irodalmunk és a Kalangya. Fórum, Újvidék 1984. 31. o. 12. Szenteleky Kornél i. m. 51-52. o. 13. Ennek alátámasztása érdekében elégséges Szentelekyt idézni: „Miért kínnal és kedvetlenül helyi színek és zamatok céltalan kutatásával eltölteni azt az időt, elfecsérelni sovány erőnket, amikor erre semmilyen belső szükség sem űzi az írót, amikor ennek hiányát sohasem érzi az olvasó?” Lásd Szenteleky Kornél i.m. 54. o. 14. Ezt a helyzetet jól tükrözi az is, hogy például Herceg János 1990. május 15-én Újvidéken tartott szerzői estjén fogalmazta azt meg, hogy az 1990-ben megjelent Módosulások című, Híd-díjas könyvében tett először kísérletet arra, hogy a kurzusváltás kezdeti éveinek mindennapok szintjén kiváltott gyötrelmeit az irodalom eszközeivel dokumentálja. 15. Utasi Csaba i.m. 31. o. 16. Tavaszy Sándor: Az élő falu. Kalangya, 1935. VI. évf. 2. sz. 81-87. o. 17. Bartók Béla: A parasztzene hatása az újabb műzenére. Kalangya, 1935. IV. évf. 1. sz. 17-21. o. 18. Imre Lajos: Mit jelent nekem a falu? Kalangya, 1936. V. évf. 4. sz. 227-229. o. 19. Herceg János: Egy óra falunkban. Kalangya, 1938. VII. évf. 8-9. sz. 20. Lásd: Herceg János: Bácska, mint irodalmi nevelő, Kalangya, 1938. VII. évf. 8-9. sz., Szirmai Károly: A szombori magyar kultúrparlament. Kalangya, 1940. IX. évf. 7-8-9. sz., valamint Kende Ferenc, Kass László, Kázmér Ernő, Tornán Sándor, Draskóczy Ede, Börcsök Erzébet, Kisbéry János írásait. 21. Csuka János: A jugoszláv földreform I—III. közlemény. Kalangya 1938. VII. évf. 3-4.; 5.; 7. sz., illetve Kalangya, 1940. 7-8-9.; 10. sz. 22. Csuka János: A Dunabánság kisebbségi népiskolái. Kalangya, 1938. VII. évf. 1. sz. 15-19. o. 23. Csuka János: Jugoszlávia lakosságának rohamos szaporodása, s ennek következményei. Kalangya, 1940 IX. évf. 5. sz. 205-212. o., illetve Népszaporulat és népművelés. Kalangya, 1940. EX. évf. 6. sz. 277-279. o. 24. Lásd: Szegedi Emil, Kende Ferenc, Tóth Bagi István, Havas Károly és Deák Leó 1937- ben, illetve 1939-ben megjelent írásait. 25. Czirfusz Miklós: Jövőépítés. Kalangya, 1940 IX. évf. 2-3. sz. 26. Németh László levele Szirmai Károlyhoz. Kalangya, 1934. 3. sz. 285. o. 27. Popovics Dáka: Jószándékú írás a szorosabb együttműködésről. Kalangya, 1934. május, 5. sz. 328. o. 60
