Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 10. szám - Tóth Klára: "A magyar film legnagyobb erény, hogy van"

szubkultúrának, egy mindentől megcsömörlött, megfáradt, koravén, de felnőtté válni nem tudó generáció közérzetének. A lakatlan ember nem hibátlan alkotás. Hosszú, sőt terjengős. Eredetisége miatt mégis a szemle egyik legrokonszenvesebb filmje, mert tudja, amit minden valamirevaló művész, hogy ahogy azt B. Nagy László mondta: „Az esztétika szabályait megtörni tisztesb, mint megtartani.” Amatőrök vagy függetlenek Hatalmas szerencséje a magyar filmnek, hogy a nyolcvanas években már adó­dott lehetőség főiskolai végzettség nélkül is filmet készíteni. így érkezett az ama­tőrfilmes mozgalomból Szőke András Vattatyúk című filmjével, már az 1990-es szemlére, s nagyon kedvező szakmai fogadtatásra talált. Európa Kemping című filmjét már a profi Hunnia Stúdióban készítette el. Szőke és állandó munkatársai - Pálos György, Badár Sándor, Dobos Mária - azonban szerencsére továbbra is amatőrök maradtak, a szó legnemesebb értelmé­ben. Valószínű, hogy helyesebb velük kapcsolatban a független filmes elnevezést használni. Az Európa Kemping, amely már címével is ironizál, a tökéletes Balkánt mutatja, s benne minket, esendőségeinkkel, gyarlóságainkkal, pitiánerségünkkel, röhögni- való mániánkkal. Az Európa Kemping szereplőit nem fogja össze több, mint azo­kat, akik egy valódi kempingben egymás mellett vernek sátrat. De Szőke a röpke epizódok egymásutánjában is képes sorsokat felvillantani, s a film legjobb pilla­nataiban úgy egyensúlyoz komikus és tragikum között, ahogy a legjobb burlesz- kekben. „Nagy dolgok” történnek a kempingben, ahol bomba van elrejtve. Ezt ke­resi Badár, a vasutas és haverja, a kutyás, horgászbotokkal. Pechjükre azonban minden gömbölyű. Amennyi életuntság, enerváltság, spleen és modorosság halmozódott föl a főis­koláról kikerülő rendezők műveiben, annyi jókedv, szellemesség árad Szőkéék filmjéből, akár ma is szentesi gimnazisták lennének, noha a világ, amit bemutat­nak, csöppet sem rózsaszín. A magyar film legnagyobb hiánycikke évtizedek óta a humor. Ezért is jött jókor a megújulni szándékozó magyar filmnek Szőkéék öni­ronikus „marháskodása”, ami azonban jóval több ennél. Ács Miklósnak is Sőn és Grósz c. amatőrfilmje biztosította a belépőt a filmszak­mába három évvel ezelőtt. Az Éljen Anyád - ahogy azt Szirtes András egy korábbi filmjében mondták - egy „igen-igen kemény világot” mutat be egy taxis fiatal­ember szemszögéből. Az utasok jönnek-mennek, egyik férfi, másik nő, alkalmasint házaspár, vannak idősebbek, fiatalabbak, jól szituáltak és munkanélküliek. Egy­ben azonosak, hogy néhány perces monológban vagy párbeszédben mind rázúdítja a taxisra az életét. Tökéletes portrék egy lepusztult, sivár, otthontalan világról, ahol az álmok netovábbja táncosnőnek lenni egy kuplerájban, „erobikra” járni, vagy éppen kamionsofőrnek lenni. Ahol a szuper a „szuper sky vagy mi, bazd meg.” Ä létezés sivárságát a nyelv, a szókincs öt-tíz alapmondatra szűkülésén ke­resztül közvetíteni, ezt már Grunwalsky és Szomjas filmjeiben is megfigyelhettük az utóbbi éyekben. Nos, ez itt is remekül hat, de nem tűnik utánérzésnek. Sajnos, Ács filmjének másik vonala, a főszereplő taxis szexuális élete, mint a lefokozott lét egyetlen színtere, szeretője kisfiának időnkénti felbukkanásával és lövöldözésével - bár szándékát értjük - itt e filmben inkább betétnek hat, s stílu­71

Next

/
Oldalképek
Tartalom