Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 10. szám - Tóth Klára: "A magyar film legnagyobb erény, hogy van"
szubkultúrának, egy mindentől megcsömörlött, megfáradt, koravén, de felnőtté válni nem tudó generáció közérzetének. A lakatlan ember nem hibátlan alkotás. Hosszú, sőt terjengős. Eredetisége miatt mégis a szemle egyik legrokonszenvesebb filmje, mert tudja, amit minden valamirevaló művész, hogy ahogy azt B. Nagy László mondta: „Az esztétika szabályait megtörni tisztesb, mint megtartani.” Amatőrök vagy függetlenek Hatalmas szerencséje a magyar filmnek, hogy a nyolcvanas években már adódott lehetőség főiskolai végzettség nélkül is filmet készíteni. így érkezett az amatőrfilmes mozgalomból Szőke András Vattatyúk című filmjével, már az 1990-es szemlére, s nagyon kedvező szakmai fogadtatásra talált. Európa Kemping című filmjét már a profi Hunnia Stúdióban készítette el. Szőke és állandó munkatársai - Pálos György, Badár Sándor, Dobos Mária - azonban szerencsére továbbra is amatőrök maradtak, a szó legnemesebb értelmében. Valószínű, hogy helyesebb velük kapcsolatban a független filmes elnevezést használni. Az Európa Kemping, amely már címével is ironizál, a tökéletes Balkánt mutatja, s benne minket, esendőségeinkkel, gyarlóságainkkal, pitiánerségünkkel, röhögni- való mániánkkal. Az Európa Kemping szereplőit nem fogja össze több, mint azokat, akik egy valódi kempingben egymás mellett vernek sátrat. De Szőke a röpke epizódok egymásutánjában is képes sorsokat felvillantani, s a film legjobb pillanataiban úgy egyensúlyoz komikus és tragikum között, ahogy a legjobb burlesz- kekben. „Nagy dolgok” történnek a kempingben, ahol bomba van elrejtve. Ezt keresi Badár, a vasutas és haverja, a kutyás, horgászbotokkal. Pechjükre azonban minden gömbölyű. Amennyi életuntság, enerváltság, spleen és modorosság halmozódott föl a főiskoláról kikerülő rendezők műveiben, annyi jókedv, szellemesség árad Szőkéék filmjéből, akár ma is szentesi gimnazisták lennének, noha a világ, amit bemutatnak, csöppet sem rózsaszín. A magyar film legnagyobb hiánycikke évtizedek óta a humor. Ezért is jött jókor a megújulni szándékozó magyar filmnek Szőkéék önironikus „marháskodása”, ami azonban jóval több ennél. Ács Miklósnak is Sőn és Grósz c. amatőrfilmje biztosította a belépőt a filmszakmába három évvel ezelőtt. Az Éljen Anyád - ahogy azt Szirtes András egy korábbi filmjében mondták - egy „igen-igen kemény világot” mutat be egy taxis fiatalember szemszögéből. Az utasok jönnek-mennek, egyik férfi, másik nő, alkalmasint házaspár, vannak idősebbek, fiatalabbak, jól szituáltak és munkanélküliek. Egyben azonosak, hogy néhány perces monológban vagy párbeszédben mind rázúdítja a taxisra az életét. Tökéletes portrék egy lepusztult, sivár, otthontalan világról, ahol az álmok netovábbja táncosnőnek lenni egy kuplerájban, „erobikra” járni, vagy éppen kamionsofőrnek lenni. Ahol a szuper a „szuper sky vagy mi, bazd meg.” Ä létezés sivárságát a nyelv, a szókincs öt-tíz alapmondatra szűkülésén keresztül közvetíteni, ezt már Grunwalsky és Szomjas filmjeiben is megfigyelhettük az utóbbi éyekben. Nos, ez itt is remekül hat, de nem tűnik utánérzésnek. Sajnos, Ács filmjének másik vonala, a főszereplő taxis szexuális élete, mint a lefokozott lét egyetlen színtere, szeretője kisfiának időnkénti felbukkanásával és lövöldözésével - bár szándékát értjük - itt e filmben inkább betétnek hat, s stílu71