Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 10. szám - Beke György: Vérvád a székelyek ellen
Beke György Vérvád a székelyek ellen „Kiáltsuk: te vagy a hibás? Vagy az a kérdés, hogy ki kezdte?” Reményik Sándor: Ki kezdte, 1941. • Erdélyben megismétlődött a történelem. Az események eltérő, vagy éppen - látszólag - ellentétes vonásai még jobban kiemelik azonos lényegüket. Másodszor hangzott el ötven év alatt a román vád a magyarság kollektív bűnösségéről. Mind a kétszer magyarellenes bosszú és népirtás „igazolásaképpen”. A második világháború utolsó szakaszában, az 1944. augusztus 3-i román kiugrás után, először Bukarestben mondták ki és nem Kassán vagy Újvidéken, hogy a magyarok viselik a legnagyobb háborús felelősséget, méltóképpen meg kell büntetni őket. Elindultak a román gárdisták, félig civil öltözetben, de mind egy szálig katonasapkában, fegyverrel a vállukon. Bal karjukon, piros-sárga-kék szalagon felirat: „Dr. Iuliu Maniu Önkéntes Gárdája”. Háromszék megyében, Szárazajtán kezdték a bosszú beteljesítését. Csík megyében folytatták, Szentdomokoson, Gyer- gyószentmiklóson. Ártatlan emberek fejét tőkén vágták le, nyolcvankét esztendős székely öregasszonyt gyilkoltak meg. Kolozsvár környékén megtizedelték az ege- resi erőmű munkásait, akik napokkal előbb a kivonuló németekkel szemben fegyverrel védelmezték meg a vállalatot. Gárdisták és román csendőrök református papokat gyilkoltak Kalotaszeg falvaiban. Egyik helyen élve temették el vétlen áldozatukat. Bihar megyében, Gyantán a román hadsereg is bekapcsolódott a „tisztogatásba”, kétéves gyermeket lőttek agyon idős férfiakkal és asszonyokkal együtt, majdnem félszáz embert. Két hónap múltán a másik megszálló sereg, Sztálin katonasága vetett véget az öldöklésnek. Az akkori hivatalos közlemény szerint a szovjet hadsereg nem tűrheti el, hogy az arcvonal mögött tömeggyilkosságok és anarchia akadályozza a hadműveleteket. A háborús célszerűség ezúttal humánus intézkedést szült, az észak-erdélyi magyarok megmentőjüket látták az orosz katonákban. Akinek nem a bárd vagy golyó lett az osztályrésze, az haláltáborba került. A Székelyföldről szovjet parancsra kivonulni kényszerülő román közigazgatás 1944 november közepén férfiak ezreit hurcolta el Földvárra, ahol addig szovjet hadifoglyokat őriztek. Teljesen ártatlan, ötletszerűen összefogdosott embereket vittek a biztos halálba. Van olyan utólagos feltevés, hogy nagy nemzeti stratégia indokolta e példátlan embertelenségeket, a hadijog és erkölcs megtiprását. Az Eszak-ErdélyBeke György írása a Rendszerváltás helyben címmel meghirdetett szociográfiai pályázatunkra érkezett. (A Szerk.) 11
