Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 10. szám - Simonyi Imre: Szemközt s háttal, Szülőfalum, Szülőházam (versek)
S e sarok felé kaptatott három repedtsarkú sarok: (tiszta nép feslett gyermeke) Horváték kancsi Észtere s „félláb - Mari” ki Aradon tavaly még selyem pamlagon hentergett, míg egy alkonyon áltálröpült egy balkonon... S nyomukban én... ki Schenk Misi kocsmájában két ménesi meg egy gyoroki fiaskómon emtettem gyarló virtusom: mímelhessék a bátorát a térdben rengő inak, míglen a Piactéren át űztem másfél pár lábnyomát. Am akkorra már „állt a bál”: csöcsörészett Varga - Huszár (az ártézi kútnál) s úri - mód tapenolt Herkó Gyuri: falurossza két jó lator (egy balról, másik jobbomon) s megváltó - megváltatlan én közbül, ki megváltást remél. Lator - világ! ringyó - remény! akkor még benned bíztam én, ám akkor is úgy: - ellened ácsoltam már keresztemet. Az a kút!... Az a kocsmakert!... Másfél - Magdolnám!... Elszelelt bűnös ... bűntelen messiás korom!... Elmaradt lábmosás!... Örökre elmaradt csodás mocskos - kéz - mosta tisztulás!... - S te világvégi faluszél, hol szélcsendben se fú a szél:
