Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8. szám - Szöllősi Zoltán: Gergely napján, Lengedező, Mégsem gyerekvers, Mesének (versek)
Mégsem gyerekvers Volna a fény is lágy eső pereg a lomb is lefele s kapkod az akác hiába lehullik még több levele Dombtetőn állok Szédítő Innen a világ még kerek Ég alján hegyet lát megint felhőben is a képzelet És fák mögött és domb mögött megrebbennének angyalok fehér tanyák kik nincsenek Mindegyik gazdástól halott Mesének Surrogó rokkáján pedáloz a szél Orsójára fény szál Napra felpörög Cipellője talpa S ahogyan a Nap női elfogy mind a köd kopott falevél Fonja fényes szálba mind ami laza Csattog szövőszéke máris színözönt Fehér őszi köddel habzik guzsalya Es a fény a Napról lefele pörög Fonja éberségem fonja álmomat Körül a tarka tér szövedéke nő: Eggyé fonja végre valóságomat Nehéz mintáival lebeg az idő
/
