Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 8. szám - Németh László: Nappali álmok (regényrészletek) - Közzéteszi: Németh Ágnes

is tovább mérkőztem, s egyszer-kétszer a függönyt is leszakítottam, amint a pa- pírgalacsinokat a levegőben ide-oda csapkodtam. Pedig egy-egy ilyen meccs a Rákoson nagyobb lelki megrázkódtatás volt számomra, mint egy-egy felbosszantott tanár tizedelő feleltetése. Önfeláldozásom határtalan volt, s mivel többnyire kapust játszottam, elég veszélyes is. Ha egy ellenséges csatár kiszökött a hátvédek közül s pillanatról pillanatra közelebb tolta a labdát a rongy kapuk felé, én mintha valami időmikroszkóp lett volna az agyamban, a pillanatok törtrészeinek is éreztem a hosszúságát, s a halálveszedelem ihletével dobtam magam az ellenfél lábára, aki csalódott dühvei rugdosta a labdát a hasam alól, s haragjában olykor a hasamat is. Kitűnő vetődésekkel, kiöklözött labdákkal nem leptem meg a társaimat, de úgy tudtam drukkolni, hogy nagyon ritkán szedtem be a dugót; vagy átlépte a csatár a labdát, vagy fölé lőtt vagy bele a hasamba; azt mondják a félelem kihívja a bajt, de csak a kishitű félelem, a heroikus félelem megbűvöli.

(A kézirat itt abbamaradt.)

Fehér ház

42