Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 7. szám - Bodri Ferenc: Márai Sándor jelenléte a müncheni Új Európában
mellett a nála szokatlan megrendültséggel, elismerően és barátiam Csonka Emil - úgy tűnik - az egyre fokozódó ragaszkodással „kiérdemelte” Márai barátságát és rokonszenvét, hiszen szinte feltételek nélkül nyitotta meg lapját az író előtt. Az Új Európa maradt Márai számára az egyetlen elfogadott fórum a maga vállalta teljes elzárkózások idején. A kétszer kiadott Márai-szám pedig, béx Habsburg Ottó és Gyergyai Albert írásainak kivételével nem közelítette meg az Új Látóhatár Illyés-számainak, Németh László-számának (stb.), a párizsi Magyar Műhely Kassák Lajos-, Füst Milán-, Szentkuthy Miklós-, Weöres Sándor-számainak értékét és színvonalát, mégiscsak az egyetlen kísérlet Márai Sándor éveinek és műveinek ünneplésére akkor, a Du- natájtól távoli végeken. Értékét adja megszületése, értelmét léte és sikere. Köszönet Máraiért Az „Új Európa” Márai-számáért lapunk számos lelkes köszönetét kapott az elmúlt két hónapban, s a szerkesztőség most ezúton mond köszönetét mindazoknak, akik cikkeink nyomán azonnal telefonhoz nyúltak vagy tollat ragadtak, s elismerésüket fejezték ki a Márai-számért. E reakciók alapján is mondhatjuk, hogy a 80 éves nagy írót mint nemzeti intézményt ünnepli öt világrész magyarsága. Helyreigazítással is tartozunk. Egyik cikkünkben tévedésen alapult a megállapítás, hogy Márai apja, Grosschmid Béni jogász. G. B. Márai apjának a nagybátyja volt, a magyar magánjogot ő kodifikálta. Márai édesapja Grosschmid Géza kassai ügyvéd volt, aki élete utolsó szakaszát arra áldozta, hogy mint a csehszlovákiai magyar keresztényszocialista párt szenátora, a kisebbségi sorba kényszerített felvidéki magyarság jogi problémáival, s a prágai és brünni egyetemeken tanuló magyar ifjúság anyagi és szellemi jósorával, magyarságtudatának megőrzésével törődjék és foglalkozzék. Új Európa - 1980/3. szám. Márai Sándor „A félelem rögeszméje...” Évtized előtt, amikor ez a regény megjelent, egy olvasó levélben azt kérdezte, „tulajdonképpen miért írta az író ezt a könyvet”. A kérdéshez hozzáfűzte a következtetést, hogy a könyv értelme a kiáltás, amikor a canudosi őserdőből érkezett fogoly nő felordít: „Fürödni akarok.” Az olvasó úgy vélte, egy civilizáció morális csődjének válságpillanatában az emberek felocsúdnak és menekülni akarnak a ni- hilisztikus tömegtéboly mocsarából: meg akarnak tisztulni. Mikor most, évtizeddel később, a könyv új kiadása napvilágot lát, az olvasó és az író számára is megkönyebbülés lenne, ha a kortörténet igazolná ezt a reménykedést. Jó lenne elkönyvelni azt, ami közel évszázad előtt a canudosi vadonban történt, mint társadalmi rövidzárlatot, szórványos közjátékot. A valóság mást mutat: Új Európa - 1981/5. szám „Jegyzet a második kiadáshoz” címmel megjelent az ítélet Canudosban című regény zsebkönyv kiadása bevezetőjeként (München, 1981, Újváry „Griff” Verlag). 47
