Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 7. szám - Tóth László: Fogolyként e nyolcvan kilónyi…, Ádám (titkos) naplójából; Történet Gellért püspökről, a macskáról és a szobor-lét előnyeiről (versek)
Történet Gellért püspökről, a macskáról és a szobor-lét előnyeiről A JL JL Gellért-szobor egyszer hajnaltájban levetette magát a róla elnevezett hegy oldaláról, és zuhantában macskává változva a talpára esett, s immár macska képében nyakába vette a várost. A szobor nyomtalan eltűnése nagy visszhangot keltett, és mindenki arra gyanakodott, bármilyen képtelenül is hangzott, hogy ellopták. A rendőri szervek azonnal munkához láttak, ám a késedelem nélkül beindult nyomozás a legcsekélyebb eredménnyel sem járt. Eközben a szobor élte, s mondanom sem kell, eleinte élvezte, igencsak élvezte az új életet. Mindenekeló'tt a mozgást, azt élvezte csak igazán! Miután földet ért, először is kinyújtóztatta a hosszú mozdulatlanságban elgémberedett tagjait, majd nekiiramodott és az Erzsébet-hídon felszabadultan átvágott a Felszabadulás térre. Csak az Egyetem presszó előtt fújta ki magát, és boldogan tűrte, amikor egy kékharisnya megsimogatta. Még dorombolt is hozzá kéjesen! Aztán továbbindult, hogy bebarangolja a várost, mely fölött hiába őrködött rezdületlen arccal és rendületlen hittel, számára mégis ismeretlen és elérhetetlen maradt eddig. Ruganyos léptekkel ment végig a Rákóczi úton: meg-megállt, bámészkodott, s még dúdolgatott is közben. Igen, dúdolgatott, oly jókedvre derítették őt a kelő nap vidor sugarai! A munkába siető emberek, már aki egyáltalán felfigyelt rá, elképzelni se tudták, honnan került ide, e pokoli város kellős közepére ez a jámbor négylábú. De aztán legyintettek rá és komoran baktattak tovább, így az már el se jutott a tudatukig, hogy miként dúdolgathat egy macska, mely épp a Lottó Áruház kirakatát nézegeti csillogó szemmel. Csupán egyvalaki akadt, akinek a szobor eltűnésével egyidőben látomása volt, s azonnal megvilágosodott előtte, hogy a macska voltaképpen nem más, mint az életre kelt Gellért-szobor. S miután afféle becsületes állampolgár - noha még nem is volt az -, csupán tartózkodási engedélye birtokában hontalanként várakozott arra, hogy jámbor polgárává fogadja őt a kegyes állam -, az ájtatos lelkű ragadozó nyomába eredt, elkapta, a karjába vette és már rohant is vele a legközelebbi rendőrkapitányságra.- Megtaláltam és elhoztam Gellért püspököt - feszítette mellét a valahol mélyen benne lappangó állampolgári öntudat, s a boldogságtól ragyogott a szeme. Ám a becsületes megtalálót - számára váratlan fordulattal - macskástól, mindenestől kidobták. És még meg is fenyegették, miszerint jó, ha a jövőben óvakodik az efféle ízetlen tréfáktól, amennyiben továbbra is szándékában áll ennek az országnak honpolgárává lenni. Hogy a továbbiakban mi lett vele, arról nincs értesülésem, Gellért püspök azonban folytatta az ismerkedést a várossal. Egész nap járta is fáradhatatlanul, ám egyre fogyatkozó lelkesedéssel. Estefelé összetalálkozott V. I egykori pozsonyi magyar költővel, aki már évek óta itt élt, s ledilettánsozta a jámbor négylábú képében sétálgató püspököt, mert, különösen ha részeg, 13
