Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 6. szám - Nyolcvan éve született Szabó Zoltán - Csatári Bálint: Földrajz, költészet, identitás (Gondolatmorzsák Szabó Zoltán emlékének)

fehérek közt európai.

Mi több, lassan magyar sem óhajtok lenni, sem ó, sem új magyar

Kivándorlók már önmagámtól, mielőbb meghasonlanék, kicsiny lett nekem a Föld”.

Ahhoz, hogy identitásunk új — akár európai — kitekintést kapjon, a Döbröntei Kornél által hiányolt tudás birtokába kell jutnunk:

„S az echóval az országos önismeret

elfogyott,. . .

azt megilleti ama Tihany felől égbemerített kapitányi sapka, amely egyként lehet Dózsa korona, vagy Európa — tág — apollinaire-i fejpánt”.

A kiemelt földrajzi—történelmi képek sorát egy Bisztray-idézettel zárom:

„Csak az új világítás változik, a fáklyáé veszélyes út, egyre más arcot keres magának, legyen más az időnek fénye — tükre, mint Vajk Szeme, első pillantása, az amerikás Bartóké,

Széchenyi pisztolycsöve Bécsben,

Bolyai posztalátum, elégett lúdtoll, és Illyés fölemelt ujja.”

Vajon ezek után lehet-e még szólni, vagy higgyünk és bízzunk Szabó Zoltán gondolatainak feltámadásában? Nála az identitás, a földrajz (mint tudomány is) és a költészet teljes és harmonikus egységet alkotott. Vajon elérhetjük mi is? Hátha. . .

92