Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 6. szám - Nyolcvan éve született Szabó Zoltán - Csatári Bálint: Földrajz, költészet, identitás (Gondolatmorzsák Szabó Zoltán emlékének)

a hatalom speciális érdeklődésének feltétel nélküli kiszolgálása. Készleteink kimerülőben vannak, globális természeti katasztrófák rémképeit halljuk nap mint nap.

Az a radikális földrajzi irányzat, amelynek alapja keleten és nyugaton is a marxizmus volt, a pozitivista szemléletre és a gyakorlat kritikájára korlátozódott. Majd egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy eredményeik az emberek feletti kontroll és manipuláció eszközévé váltak, s az állam paternalisztikus jóakaratát szolgálták.

Szellemesen fogalmaz hát Harvey — a világ egyik legidézettebb társadalomföldrajzosa

— akkor, amikor azt mondja: „A pozitivista hallgatás és a nihilisztikus összeomlás kockázata között létezik egy középút az újraéledő földrajz számára, egy intellektuális tudományág formájában, amely jelentős szerepet játszhat a körülöttünk végbemenő társadalmi folyamatok formálásában.”

Mik lehetnek ezek a szerepek? A hely és a régió, az egyén és a társadalom közötti belső kapcsolatrendszer újjáépülésének földrajzi vizsgálata a mai Magyarországon.

A hely, a lokalitás sajátos földrajzi tartalma aligha vitatható. A természet, a gazdaság, a társadalom, úgy is, mint helyi közösség, olyan miliőt alkot, amely az alapvető emberi élet kötődéseinek és egzisztenciáinak a lehetőségeit és korlátáit jelölik ki. A régió olyan — az előbbiek reprodukcióját segítő — transzformáció, amely az intézményhálózatával, gyakorlatával a magasabb szintű kollektív tudatot jeleníti meg az adott földrajzi térben. Ez ma nálunk, mint kohéziós tényező, szinte teljesen hiányzik.

A fejlett Európában hihetetlen erővel jelennek meg — éppen a nagyfokú gazdasági— pénzügyi—politikai integrációval párhuzamosan, illetve annak mintegy „emberi” ellenpontjaként a regionális „eszmék”, mint a fenntartható fejlődés immanens szintjei, a táji —történelmi fejlődés azon egységei, amelyeknek van regionális identitása.

Közbevetőleg: Hogyan is ír Szabó Zoltán az Alföldről? „Az Alföld az egyetlen nagy magyar tájegység, amelynek ismerjük a születésnapját: 1844. október 15. Ezen a napon jelent meg Petőfinek az Alföld című verse.”. . . „Ez egészen sík síkság, e tökéletesen legyalult föld, az őszinteség földje, hol minden egészében mutatkozik meg, . . . hol a nap semmivel, a táj egy részletével sem tesz kivételt,... ez az egyenesség földje”. Vajon“látnok volt-e, amikor azt írta: „A negyvenes években az Alföldről való beszéd ugyanúgy kötelező dolog lesz, mint a jobbágyfelszabadítás hívének lenni”. Mi ez, ha nem a sok-sok éve szunnyadó regionális identitás fél évszázada megfogalmazott óhaja? Ma ennek valóban meg kellene jelennie. Ez a gondolat a tudományfejlődésben a földrajz mai behaviorista forradalmának alaptételeit is előrevetíti, illetve megfogalmaztatja.

Ezek a következők:

— a társadalomnak szüksége van az identitására és annak földrajzi megalapozására. Segítséget a következőkben vár:

— a földrajz segítse a helyi, a regionális és a nemzeti identitás fejlesztését,

— vegyen részt a földrajzi tér minél racionálisabb rendszerének a kialakításában,

— s ez talán a legfontosabb: segítse az emberek mindennapi életteréről befogadható tudás gyarapodását.

A földrajzoktatás sanyarú visszaszorulása miatt is ma aligha lehet nemesebb célunk, mint ezt felvállalni, s feltárni az emberi identitás olyan földrajzi elemeit, amelyekre elemi szüksége van a társadalomnak.

Divatosan mondva outsiderekből, külső szemlélőkből insiderekké, helyben cselekvőképes emberekké kellene válnunk. Azt hiszem, sokunkat izgat, lesz-e rá igazán lehetőségünk. Újrafogalmazható-e az Alföld, mint régió? Az önkormányzatok és a helyi társadalmak mikor ismerik fel valóban térbeli lehetőségeiket és korlátáikat? Milyen térképek vannak a fejekben? Mikor jut környezetkultúránk a fogyasztói társadalom konzumáláson alapuló átkain túlra? Hol keressük azt a bizonyos lokális identitást?

Ha Szabó Zoltán előtt valóban tisztelegni szeretnénk, kövessük nyomdokait. Kísérletként, s nem a teljesség igényével átnéztem a múlt évi Szép versek költeményeinek földrajzi képeit. Vajon mit meríthetünk mai költőink írásaiból identitásunkhoz? Hogyan látják Ők, kis népünk mindig iránymutató poétái?

90