Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 6. szám - Nyolcvan éve született Szabó Zoltán - Szabó Zoltán: Angol furcsaságok
össze: a múlt századi gyarmatbirodalmak a gyarmatosított területek gazdasági kihasználására törekedtek. A Szovjetunió a korlátozott igyekezetű tizenkilencedik századi módszereket korszerűtlennek találva, a gyarmatosított területek kiaknázásán kívül a gyarmatosított területek bennszülötteinek beolvasztására is törekszik. Vagyis imperializmusa nemcsak gyarmatosító, de oroszosító is egyben. A moszkvai imperializmus csak akkor nem tekinthető imperializmusnak, ha azt képzeljük, hogy nem imperialista az, aki területek elfoglalásán felül lelkek annektálására is igényt tart. S ez az a pont, ahol a Szovjetunió nemcsak területeket gyarmatosító, hanem lelkeket is annektálni akaró politikája el kellett hogy érjen az antiszemitizmushoz. A sztálini politika alkalmasint azért fordult a zsidóság ellen, mert beolvasztó politikáját veszélyezteti, ha a zsidóság a maga népi tulajdonságaival a Szovjetunióban megmarad. Ami a Szovjetunióban történik, az a lenini—sztálini elmélet és bizonyos emberi alkatok folyamatos ütközésének az eredménye. Sir David Kelly azt bizonyítja be, hogy a zsidó karakter szöges ellentéte a sztálini ideáltípusnak. A zsidóság — írja — abban kitűnő, amit a sztálini politika nem igényel: muzsikában, jogtudományban, orvostudományban, kritikában, kereskedelemben. Abban fogyatékos, amit a szovjet rendszer igényel: technikában és üzemvezetésben. A sztálini birodalom ellenfelet lát abban a zsidóságban, amely nemzet maradt állam és hatalom nélkül, mintegy kétezeréves rezisztenciában és diaszpórában is meg tudta őrizni karakterének és nemzeti kultúrájának alapvonásait. Az a fajta konformizáló nyomás, amelyet a sztálini politika minden nemzetiségre gyakorol, a zsidóságot kétezer éve se tudta megváltoztatni. „Az a nemzetiség — írja Sir David Kelly —, amelyről az oroszok vezetői úgy érzik, hogy egyszerűen nem tud beleilleszkedni a rendszerbe, föltétlenül a zsidóság. Részben örökletes nemzetközisége, részben szellemi hagyományai, részben értelmi képességeinek zabolázhatatlansága miatt. Ez elegendő ok arra, hogy Moszkva szemében igazolja a jelenlegi antiszemita áramlat szükségét”. Az angol diplomata okfejtésében a tárgyilagossága szembeötlő. „Szovjet ügyekben — írja — az egyetlen megbízható kalauz elméletük és korábbi akcióik elemzése és az orosz jellem ismerete.” * * * Az emberélet utolsó névjegykártyáját kőbe faragják. A sírkőszobrász vésővel írja maradandó anyagba nevét az elköltözöttnek. Ha a kőfaragó a sírkőre azt vésheti, hogy az elhunyt „ÉLT NYOLCVANHAT ÉVET”, ez már maga is lenyűgöző! Ha valaki nyolcvanhat évét a nyilvánosság fényében élte le, föltétlenül él róla valamilyen kép a kortársaiban. E hét halottja, egy század tanúja, sokakban hagyott valamilyen közvetett emlékképet. Bennem is, holott Mária királynőt, a dolgok természete szerint csak képeslapokról ismerhettem. Az újsághíreknél maradandóbb emlék most hároméves. Ebédre az Oxford— Cambridge Club-ba hívtak, ahol csak az lehet tag, aki a két egyetemi város valamelyikében tanult. Angol ebédhez francia bort fogyasztottunk. Feketézésre meghívóm a könyvtárat javasolta. Felvonó vitt az ötödik emeletre. A szárnyasablakon ömlött a fény. Az ablakból háztetők, falombok, kémények, tornyok, antennák erdejét láttam. Remek a kilátás — dicsértem a látványt. „Főként a Marlboro Házra!” — válaszolt meghívóm. A falombok alatt egy szerény palota húzódott meg. A palotát Wren Kristóf emelte valamikor 1710-ben Marlboro hercegének. Vendéglátóm egy emeleti ablakra figyelmeztetett. „Ha tavaly ebédelünk itt, ebben az időpontban, egy őszhajú, egyenes tartású hölgyet lát az ablak mögött. Mária királynő ebben a szobában szőtte a nevezetes szőnyeget. Mindig dolgozott, ebéd után ... Ez igen fejlett kötelességérzetről tanúskodik ...” Azóta láttam azt a nevezetes szőnyeget, amelyet egy idős királyné hímzett, túl a hetvenen — a Marlboro házban: Londonban kiállították, mielőtt New Yorkba került volna. Tizenkét mezőnyben tizenkét virágcsokrot ábrázolt, s a „gros point” technikával készült. A királyné nem passzióból csinálta. Közérdekből adta magát a kézimunkára, a hadviselt Angliának ugyanis nem volt elég a valutája ... Az idős királyné a dollárt kereső állampol49
