Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - Metaforák helyzetünkre - Kéri László: Hol tartunk?
millió honfitársunk egyik évről a másikra felelős, választópolgárként és állampolgárként is egyaránt döntésképes egyeddé formálódott át azért, mert az alapvető hatalmi intézmények radikálisan megváltoztak. Milliók ott fogják hordozni még hosszú évekig magukban a gyanakvást, a konfliktuskerülő magatartást, a rövidebb és homályosabb utak keresésére való hajlamokat — és nem lenne okos dolog hibáztatni az embereket a kényszerűen megélt történelem nehezen levetkőzhető örökségei miatt. Eme kényszerűségeket az új politikai erőknek sokkal inkább mint adottságokat kellene tekinteniük; olyan adottságokat, amelyek eleve kijelölik az új hatalmi-politikai berendezkedés elsőrendű feladatait — többek között azt is, hogy miképpen változhat meg az alattvalói magatartás, ha nem is egyik évről a másikra, de egyik évtizedről a másikra. Akár tetszik, akár nem, még jó ideig szervetlenül együtt fog élni az emberekben az állammal szembeni teljes bizalmatlanság, az állami intézmények kijátszásának dicsősége, s ugyanakkor ugyanezen állammal szembeni hangos követelések és igénymegfogalmazások, valamint ilyen típusú tömegmegmozdulásokban való részvételre irányuló igények együttléte. Nagyon hosszú lesz még az az út, melynek nyomán e látszólagos — de valóságos elemekből táplálkozó — kettősség áthidalódik, és megélt élménnyé, következésképpen vallott és gyakorolt értékké válik az a fölismerés, miszerint az államot mi alkotjuk, mi működtetjük, mi ellenőrizzük, és mi is ronthatjuk el. Széljegyzetek a politikai változások állapotához A legutóbb említett összefüggések már a szűkebben vett politikai-hatalmi szféra elemzéséhez vittek el minket. A mögöttünk hagyott év még mindig a politika éve volt abban az értelemben, hogy végigtekintve a tizenkét hónap eseményein, aránytalan módon uralni látszottak a politikai konfliktusok, a politikus szereplők közötti viszályok az év egészét. 1990-ben még érthető volt az, hogy a politika uralt el mindent és mögötte háttérbe szorult a társadalom összes egyéb működési területe. Hiszen az az év az új politikai intézmények megteremtésének éve volt. Választások, új koalíciós kormány, új köztársasági elnök, önkormányzati választások, és egyéb más olyan alapvető intézmények megteremtésének éve volt, amelyek együtt adják az új pluralista és hatalommegosztáson fölépülő modell kereteit és alapjait. Már kevésbé érthető az, hogy az 1991-es év is miért vált a politikai események foglyává? Mintha meghosszabbodott volna az előző év, mintha véget sem ért volna a választások előtt(alatt)után fölforrósodott küzdelmek heve, mintha egyik kampányküzdelemből azonnal a másikba csöppentünk volna. Nem volt olyan hét, amikor ki ne robbant volna valamilyen „szédületes jelentőségű” politikai botrány, mikor ne értesülhettünk volna valamely párton belüli szakadás esélyeiről, mikor ne lettünk volna tanúi a parlamentben annak, hogy eredetileg jelentéktelennek induló szócsata hogyan tud kozmikus jelentőségűvé föltupírozódni, mikor a sajtó ne csócsálta volna újra ezredszer a már első hallásra is botrányos és meggondolatlan politikusi megnyilatkozásokat. . . Bár aki az országot járja, annak föltűnhetett, hogy az 1991-es évben tapasztalható politikai és politikusi túlsúly sok tekintetben látszat az előző évi tényleges súlyhoz képest. Az utóbbi hónapok során meglehetősen kettészakadni látszik az ország atekintetben, hogy kiknek milyen mértékben fontosak ezek a politikai hírek, konfliktusok, események. Mindinkább úgy tűnik, hogy elsősorban az érintettek — a professzionálisok, a tagok, a napi szimpatizánsok és támogatók, egyszóval az új hatalmi elitbe valamilyen módon bekerültek számára — kitüntetett jelentőségűek az említett események, és a társadalom többsége egyre kevésbé mutat hajlandóságot arra, hogy a napi hírfogyasztás kényszerűségein túl is figyelemre méltassa az új politika hangoskodását. A legkülönbözőbb közvéleménykutatási intézetek vizsgálatai majdhogynem azt mutatják, hogy a társadalom mindenféle rétegében egyaránt csökkenni látszik az új hatalmi-politikai berendezkedés valamennyi intézményének tekintélye. A hónapról hónapra fölvett 66
