Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 5. szám - Metaforák helyzetünkre - Tandori Dezső: „Quasi una fantasia” - avagy - Meg más művei

— már nem is tudnál te! már nem akarhatnál — szereplővé válni. A szilárd, szelíd renden-kívüliség marad, Id. M. A., fentebb. A hettita és a sirály alapképletei nem változnak. Bármi jogos fájdalmak motiválják az ilyeneket. Ismerd el. Bólints rá. Persze. De akkor? Még hátrább lendült valami, ami neked alapelemed volt: még kevésbé beszélhetsz Wolsról, Kleeről, Spoerriről, Beuysról, Pollockról stb., Cage-ről etc. Vagy hát igen, mindez szabadon élhet, egy olyan közegben, amelynek — ld. Klee panasza a harmincas évekből a háttértelenségről a társadalomban — fél évszázad múlva is alig lehet tehetése, hogy . .. akár a „művészetig” is eljutni akarjon, lépéstartással a valódi világot nézve; s nem hogy akkor „és tovább” ... tehát a galopp-pályaszéleidet nyugodtan járd csak Szpéród valójával, Samu emlékével, tudd, egy Tao-Treecrackert befutó csakugyan annyi, mint „a” tao, vagy mint „a” Fanyűvő meséje.

34